Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

5. szám

( 77 -) (let azon teller alól, melly szerint szegény betegeknek ingyen köteleztetik szolgálni, fel kell oldoznia, avagy máskép rendünket anyagi erejébül kivéve, egyszersmind lelki erejébül is megfosztván, vele a legnagyobb igaztalanságot követi el. Az emberiségnek az elnyomorodott osztályon nem rendünk rovására, bőrére, hanem egyetemileg kell segíteni, legyenek elegendő jol ellátott kórházak, legyenek ennek illendően fizetett jó orvosai, legyenek szegény betegeknek kölcsön adó pénztárak, mellyekhöz a beteg inség, betegség napjaiban folyamodván, akölcsönzöttet, erőre jővén, visszafizethesse , de az orvos rendet ezen ügyefogyottak fölsegélésére elkoptatni, elnyőni, az méltatlanság sőt igazságtalanság is, mellyet a mostan mindent igazságosan méltánylani tudó embernemzedék bizonnyal nem türend, mert ,,

quad tibi no lis,fieri, alteri ne feceris" elvét mint egyes embereknek: ügy egész emberosztályoknak is szentül meg kell tartani. Az orvosrendnek átalában, miután odajutottunk, hogy csak az fizet, ki akar, és így minden tíz közül alig fizet egy, oda kell előbb utóbb vinni a dolgát, hogy senkit, de senkit, bár melly földhöz csapott légyen is, ingyen ne orvosoljon, ne, ha bár neki magának kellene is a maga számára szolgálandó honoráriumot a városban meggyógyult betege számára összekoldulni, avagy azon orvoshoz 'hasonlókig , ki egyik kezével egyik zsebébül pénzét kivévén, ezt másik kezével elvéve másik zsebébe dugván, magát a honoráriumok elfogadásában, ezen második tempo alkalmával egy köszönöm alássan-t mondván gyakorolgatta , — mondom — ha bár ekként mintegy szembekötősdit játszv án, magának kellene is önnön honoráriumát betegének egyik kezével adni, másikkal elfogadni, legalább pro forma a beteg körül tett szolgálatáért járó díjt minden esetre követelni, sőt törvényesen megvenni, és soha és semmi esetben elengedni nem kellene. — Igaz ugyan, hogy az itt kimondott elvek a szerencsét-