Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

5. szám

( 71 -) les gyógymód lényegét csak kissé ösirterik is, igen jól tudják, hogy olly műtétei nincsen, de nem is lehet, mellynek kimenetele, bár azt C h i r o n maga vigye is véghöz, mindenkor biztos és kívánt lehessen, mit a kancsalság műtételének kimeneteléi ül annál inka bb állíthatunk, melly mint az orvosi műtan legifjabb szüleménye még valóban igen sok tökéletlenségekben szenved. En itt nem a műtételes gyógymódrul (magának a inűti telnek kivitelérül) beszélek, mert ez alig hagy az eddig történteknél többet várni ; hun' m a műtéteire szolgáló javallatok (indicatiók) elégtelenségét és hijá/njosságát akarom érteni. — .Minden kancsal szemet, mint ez eddigien történt, minden további vizsgálódás nélkül, műtétel alá vetni, gyógyművészségünknek sem méltósága\al, sem baszna kozőságával nem férhet össze. Ha mi ezen műtetellel valóban használni kívánunk, ugy nekünk először kifürkésznünk és megalapítanunk szükség, melly körülmények és viszonyok közt kaphatja meg a szem kivánt egyenes állását? miliy esetekben várhatjuk annak kifelé való fordulását ? és mellyekben a műtétei után a szemnek elöbbeni kancsalsága kisebb vagy nagyobb fokbani fenmaradását ? Es, mint alapos gyógymüveszekhöz illik, csak ezeket meghatározván, fogunk a javallott esetekben aműtételhöz, mellytiil a nem javallottakban tartózkodni fogunk. Addig azonban, míg ezen kö rülmények és viszonyok ösmeretlenek maradnak, és míg ezen műtétei tudományos tekintetben magasabb álláspontra nem vergődik : mindig csak a vak szerencsének leszen koczkajáteka, kimenetele mindig csak a vak sors szeszélyéiül fiiggend. A milly elfogulatlanul mondom itten ki ennen meggyőződésemet ezen műtétei felől: a hozzám folyamodó kancsaloknak, az említett három eset után eléggé okúi. va , épen olly nyilván tárám föl kimondott véleményemet, mit a kimenetelére nézve kétes műtéteiről kancsalaimnak előadván, ezek a dolgot őszinte fényben látván,