Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

3. szám

( 38 -) nye szerént ülhet is ; — most az enielitővel és lehúzó horoggal a műtendő ha'ta megett álló segéd , ki egyszersmind a fejet is megfeszíti kezeivel, a szemhéjjukat föl- és aláfelé széthúzza, minek azonban ligy kell megesni, hogy a szemgolyó illetlen maradván, ezen kezelés alatt élénkebb mozgásokra ne gerjedjen; — a műtét eme első szakasza végével a műtendő szemeivel lehetségig ki, vagy is halántéka felé tekint, mire a műtő az éles hegyű horogcsának egyikével a szem belső szegleténél a köthártyát haránt átmérője irányában ott, hol a könyhusocskárul (caruncula lacrymalis) a szemgolyó felé fut , átüti s azt ekéj» egy ránczocskába emeli, midőn a másik hegyes horogesát, az előbbit ül mintegy két vonalnyira a szemteke felé, szinte azon modon vivén keresztül a köthártyán, azt a beteg oldala mellett álló másik segédének adja át, — s ez a műtet második része; — most a kölhártyába tűzött horogcsák kisé előhozatva'n, az illy módon képzett ránezocska függőleges irányban az ollócskával bemetszeíik, melly vágás által sok esetben mar előtűnik a belső egyenes szemizom inacskája, azonban könnyebb hozzájuthalás kedveért a köthárytya alatt fekvő sejtszövet, majd alá, majd fölfelé irányzott metszésekkel még jobban elválasztatik; ezen bemetélés csekély fájdalmat és vérzést szokott okozni, s az utóbbit annál jobban elkeriilendjük, ha a metszéseket inkább a szemteke oldala mellé, mintsem a belső szemszeglet fele irányozzuk, s a kevés csepnyi vérzést egy szivacs darabocskával fel" itatjuk; a műtet ezen harmadik részének lehető sebességgel kell történni, hogy az izomnak a szemgolyóhoz tapadó s a kékes színnel biró tülkhárfyátul megkülönböztethető fehérded inacskáját annál jobban kivehessük;— ekkor következik a műtet negyedik vagyis utolsó része, melly közben az e)alatt nevezett tompa horgocskát az izom és szemteke közt átvivén, azokat egymástul szétválasztjuk ; midőn is félretéve az egyik hegyes