Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

12. szám

( 185 ) i Sokszor általános kórállapotot nem vehetni észre, nincs jelen; kár tehát ezt is elhallgatni, s majdnem havonkint ój meg új névvel a kóralkotmányt bérmálgatni.— A constitutio slalionuria és az epidemica azok, mellyek megnevezendők , de ezek , midőn jelen vannak, igen egyszerűk szoktak lenni, — különbözik ezektül azon némelly vidékeken előforduló, rövidebb vagy hosszabb időhöz kötött kórhajlam, mellyet az év részei, vagy más meghatározottan kimutatható általános befolyás cvenkint a lapít; hogy meleg nyáron csorvás, hideg száraz télen lobos, nedves őszkor takáros betegségek (legalább többnyire) napirendűek, az még nem sziili azon kórállapotot, melly csak magasb, múltra s jelenre tágasb kilátást engedő álláspontról határozandó. A szigorú tél e szerint nálunk is lobos kórhajlamot szüle melly 1-ször számos tiszta lobok, 2-szor az előfordult forró csúz lázak lobos jelleme, s 3-szor az által jelenkezék, hogy a vérrendszer különös fölizgatása igen számos esetben mutatkozék. Az előfordult lobok semmi rendszerhöz kötve nem voltak; altesti, külérzéki, bőrbeli, lélekzési műszerek (az utóbbiak nagyobb számmal) lepettek meg általa. A lobok forró s hatalmas lázai hathatós kora föllépést követeltek, mi mellett könnyen oszlottak. Midőn ezen lobokat a nyári időben előfordűltakkal egybehasonlitanók, szembetűnő volt az időjárat különbsége; a nyári kanyarokat enyhe catarrhalis, a télieket szigorú synocha bélyegzé, sa torok különben hurutos bántalma lobig emelkedett. — Az e hónapban számosabban előfordült forró csúzlázak rendesen ugyan, de az illető betegek iszonyú kínjai között futottak le, az éjjeli rohamok igen erősek, aláz igen nagy, az izek fájdalmai igen élénkek, s közönségesen azon néhány percznyi álom alatt, melly az erősen elkínzott betegekre éjfél után szállott, változtatók helyöket; a jellemző dús veríték sa-