Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)
6. szám
( 89 '. \ar jó geny választatott el; — negyedik napon a lázzal együtt az egész daganat is elmúlt, betegem étvágya megjött s tökéletesen fölépült. Sebe azonban pokolkő és balzamos ír használata után csak lassanként gyógyult be. Csorvásláz agyhártya-gyuladással. Egy ötven éves, izmos, vérmes, ezelőtt soha sem beteg porosz országbul eredett férfi, a szeszes italok kedvellője, (de nem részeges) volt katona most pedig asztalos, lázba esett. Betegsége harmadik napján, a tetemes lázon kívül nagy főfájdalomrul, szédelgésríil, rosz szájizrül, égető szoinjuságrűl panaszkodott, más belső fájdalmat sem mellében sem basában nem érezvén. A jelen kórt én csorvásláznak ösmérvén, a nagyobb fejfelé való vértorlódás megtörésére, minekelőtte kiürítőt adnék, érvágást bocsátottam előre. Másnap hánytató, borkövet rendeltem, mellyre sok epés anyag kitakarodván, harmadnapra mind a láz csökkent, mind a főfájdalom. De negyed napon a láz fölemelkedésével feje is ríjra jobban kezdett fájni, azért is Haller, utóbb savított zöldlő savanyt adtam számára. Heted napra a savanyús szerekre sem enyhülvén aláz és főfájdalom, a szék pedig megrekedvén, édes higanyt rendeltem, de a tetemes hasmenés sem enyhített a körfolyamon semmit, sőt láza, kiállhatatlan főfájdahna, nyughatatlansága, epesztő szomja betegemnek nőttőn nőtt, érverése sebes lett és összevonódott. Ezen kérjelek után indulván, áj érvágásra határoztam el magamat, melly után, minekutána egy fontnyi vastag lobhártyás vér kieresztetett volna, kilenczed napra bő izzadással a főfájás, nyughatatlanság elmúlt, érverése kifejlődött, szabadabb lett, és szomjúsága csökkent. A kór tizedik napján még mindég tartós ámbár csekélyebb láza , keserii szájíze, bűzös lehellete, fejnehézsége, szédelgése űj epe és rosz nedv kiömlésére