Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)
6. szám
( ) savított zöld lő savanyt, (acidum nniriaticum oxygenatuiu , aqua oxymuriatica); ez nemcsak ideglázba átmenni törekvő csorvás lázakban használ jól, hanem a kifejlett ideglázakban is, mellyek Eisenmann lipcsei orvos szerént a bódító szerektől származott ideges kábuláshoz hasonlítanak, s hol a kóros anyag játszaa bódító szerepet. A savitott zöldiő savanyt gyermekeknél egy, egész két nehezékig; nagyoknál fél obontúl hat nehezékig használtam 24 óva alatt, málva szörppel nyálkás italban. Illy módon használva a módon tál lévő hasmenést akadályozza, az ideges ingert csilapítja, könnyen feloldozható savitójával a megszénesedett vél t tisztítja. A vérhas sem volt ritka kivált Augustusiban , de egy két esetet kivévén, hol vért kelle ereszteni, gyönge loblázzal járt, legkínzóbb jelensége volt a végbéli érzékenység és székre való gyakori erőltetés (tenesmus), melly kivált gyermekeknél hosszas és fájdalmas végbeli kinyomulást okozott. Ha el nem hanyagoltatott semmi veszedelmet írem hozott. Fő és igen nagy sikerű szerem volt a mákony timsóval összekötve. A tiinsóból egy terecs, vagy fél nehezék, a mákony festvényből 12 — 20 cseppig , nyálkás főzelben adva egy napra; gyermekeknél ugyan az leszállított adagban. Hol a láz és főbódulás nem engedék használni a mákonyt, legjobb sikerrel adatott a timsó magában, mert mind a lázt gyöngítve, mind a sűrű hasmenésnek gátot vetve , kivánatomnak egészen megfelelt. Mint minden betegségben, ugy kivált a vörhenyben csak három egyedet lebete a kór kezdetétől egész végéig gyógyítanom, a többihez vagy aláz tetőpontján hivattam, vagy a vízkór kifejlésével. Legveszedelmesebb vólt az agylobbal, álomkórral, és a nyál mipigyek elteijedt daganatával párosult vörheny; ha pedig a láz nem enyhült, s a mirigydaganat genvedésbe nem ment,