Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

5. szám

. ( 71 ) teges lázakon a lázas gyuladásokon kiviil mintegy 150 különféle lázakat orvosoltunk; e közt nem volt 10 epés csórva híjával. Fő feladásunk volt gyendéd hányás s székelés által a mozgékony csorvát kiindítani, nem ritkán vérvétellel a korcs vegyü vér által dugult vagy gyulasztott életműket fölszabadítani; így aztán többnyire a bírálat fontos munkáját maga a természet véghezvivé, s hol ez nem történt, legkönnyebben káfor s gyökönke által segítettünk. A mint a tiszta s erős gyuladás valódi ritkaság volt, úgy gyakran előfordult az epés hagymázban, midőn az egész alkotmány, az egész élő anyag ezen rosz nemű vér által mérgesítve elfojtatott; ugyan ez egyes részekben fennakadván, izgatást, gyuladást okozott. Illykor a bőr általánosan hideg, az érverés lassú s gyönge, de egyes részek, többnyire a máj, fej, vagy tüdő tája forró s tapintás alatt fájdalmas szokott lenni. Ezen esetekben az elnyomott részből egyszerre vért eresztettem, belsőképen pedig káfort (gr. % — V% egy adagra) s gyökönkét, szinte meleg mosást is rendeltem. A mint bár mi csekély mennyiségű érvágás halálos lett volna, rígy megvallom, a helybeli vérvételt nadályok, által mindig behatólag s bátran tettük; de a tüdők akármiféle gyuladásaiban, hol csak lehet a karütérből veszek vért, nagy nyílásból; többet ér így 1 obon, mint amit 10 nadály szí! 11 epés hagymázos posláz (febr. bií. typhoso-putrida) közt 4-ben vettünk vért; a többi könnyebb fokú lázakban (hol a vérvegy nem látszott olly elfajultnak lenni) többnyire elitélés történt minden helybeli fennakadás nélkül; 10 közt egyben volt vérvételre szükség. A fölcbb és itt érintett gyógymód (mellynek természetesen pontos alkalmazásában áll a föladás) mellett, igen hamar gyógyultak a betegek. Egyik hagymázos a bírálat és javulat közben hirtelen irtóztató őrültségbe esett, melly közben felugrott ágyábűl, vad nézéssel s mozgással beszédet tartott, — ez rendkívül ritka eset 9 éves gyermekben; melly naponkint hosz-