Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

4. szám

( 57 '. hiresb gyógyszertudósainkat, s lássuk., nem csak inilly különbözőkép magyarázgatják némelly gyógyszereknek már elösmert erejét, de núlly különböző erőke* is tulajdonitnak egyik vagy másik gyógyszernek. Kétféle állapotú lehet az emberi életmiivezet; ép és beteg; mindkettőben különbözők az életi jelenségek, s igy a gyógyszerek eránti fogékonyság (Receptiviíát) is okvetetlenül különböző. Minden gyógyszert elószer ma" gnnkon egésségeseken kellene megkisérlenünk, s igy ezen kísérleteket józanul a betegek állapotához alkalmaznunk. Már a régibbek, nevezetesen Haller ajánlák ezt, s legújabb időkben Hahnemanné az érdem. De valaminthogy az ép és kórtestnek különböző fogékonysága miatt az orvosi szerek hatásának is, ha bár nein minden oldalulag, de sokban különbözők jelenségei az épnél és kórosnál; ugv szinte lehetlen dolog a szernek a beteg testre minden legkisebb hatását az épeken tett kísérletekből kiszámolni, liahogy nem tudhatjuk, milly viszonyban állanak azon jelenségek, miket az ép testben okoznak a gyógyszerek, azokkal , mellyek különbfélekórállapotokban származnak tőlük. Hahnemann hasonszenvi elve: „s i m i 1 i a similibus curentu r,'

c mi szerint azon jelenségek, mellyeket egésséges állapotban okoz egy gyógyszer, hasonlók azon jelenségekhez, mellyeket ugyan azon szer elűz a betegeknél, általánosan nem állhat, minthogy mindennap tapasztaljuk, mikép sok gyógyszer betegeknél is hasonló jelenségeket szül azokhoz, miket egésségeseken okozott. Hánytató épet és beteget többnyire meghánytat, hashajtók mindkét rendbeli életben (kór és ép) hasmenést okoznak, mákony ép és kór állapotban bódító, hasszoritó, vértódulást okozó sat; bor mértékkel véve épeknél és betegeknél elevenítő, izgató, ébresztő, s t. e.f. — De ezen elv : „contraria c o n t r a r i i s c u r e n t u r" sem állhat általánosan , mert hogy magyarázzuk p. o. azon szereknek hatását, mellyek a képző életre vannak olly