Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

17. szám

( 263 ) * ós mocskos vörös színűek, a szemfény pedig vagy részt vagy egészen elveszti előbbi érzékenységét; az aránytalan lélekzést nyögés és heregés szakasztja félbe; az érverés szerfelett szapora, lágy, kicsiny és reszkető, a szék és vizellet akarat ellen megy el, mig végre a szomorú jelenést szélhiidésből eredő halál fejezi be. Sokkal nehezebb az agyingereltséget a kezdődő agylobtúl megkülönböztetni, annyival inkább, mivel az előbbi beteges állapot az utóbbiba átmehet; szerencsére azonban az elvezető loboltó gyógymód mindkettőnek , sőt az átmeneti időszaknak is megfelel; s mivel itt csak az egészen kifejlett agylobnak jelenségeit adhatván elő, azokat a fölebb megjegyzett agyingereltségi változásokkal kérjük egybehasonlítani, emezek pedig következendők: a kifejlett agylobnál minden külső tapintat iránti érzékenység hibázik, sőt épen ellenkezőleg az agyállomány gyuladásánál a betegek egész részvét nélkül, elkábulva csöndesen feküsznek, legfölebb magokban morognak, ha pedig az agy hártyái szenvednek , akkor erőszakosan hánykolódva hangosan félrebeszélnek , nevetnek, kiabálnak, és magok körül csapkodnak , de mindkét esetben érzéketlenek maradnak a külső ingerek iránt Agy lobban lehetetlen a félrebeszélést félbeszakasztani, vagy a beteget mozgatás és hangos szólitgatás által eszmél et ök re hozni, sőt az agykérlobban is igy áll a dolog mind addig, mig a betegség erőszakossága nem csöndesedik, azonban utóbbi alkalommal gyakran mutatkoznak rángatódzások , midőn az előbbiben illyen ideges változások hibáznak. Az agykérlob kezdetével és engedésével a betegek különösen homlok vagy nyakszirttáji erőszakos fájdalomról panaszkodnak, midőn az agy lob kitörésével inkább két oldali fej feszülést és nyomást emlegetnek. Az agyműködés fenakadása miatt későbbi időszakban senuni fejfájásról nem panaszkodnak; — rendesen nyak- és halánték ütérveréseket is lehet itt észrevenni; — a skarláthoz szo-