Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

3. szám

( 43 ) savas szikagot ért: mert salétrom , mint felebb mondva volt, sem föld gyomrában, sem az onnét kibuzgó forrásokban nem találtatik ; és igy a természetben nem létező salétromos vizek nevezetével a sok helyeken találtató szikes vizeket akarta kifejezni. 12-szer Kisdedek bélférgességében is ajánlja Hoffman. 13-szor. Idegek idült bántalmiban: ezeknek ugyan is, mikor kezdődnek, többnyire vérlobos hajlama, helybeli lappangó gyuladás , vértolulás sat. szokott oka lenni; miknek elhárítására salétrom lassú ugyan, de biztos szolgálatot tesz, kiváltképen keverve bódító szerekkel, mik egyszersmind a túlzó érzékenységet csillapítják; különben pedig magokban salétrom nélkül adatván a vér lobos hajlamát, gyuladást, vértolulást nevelnék; tulajdonsága t. i. a bódár anyagnak, hogy egyedül idegekre hatván, az érzékenységet lenyomja, mit természet törvénye szerént az izgékonyságnak fölemelkedése követ; s ez az oka, hogy a bódítók, mik átalában a palástoló gyógymódhoz tartoznak , ott, hol túlzó érzékenység az izgékonyság gyöngeségéből ered, gyökeresen is gyógyíthatnak néha : mert nem mindég marad állandó az izgékonyságnak illyen módon eszközölt fölemelkedése, ha csak ennek tartóssága s az érzékenységi és izgékonysági sulyegyennek állandósága erősítő szerek, kivált vas készítmények által elő nem segéltetik. Különös haszna tapasztaltatott a salétromnak bélgörcsben , méhkórban, rásztkórban sat. hol a rostok feszességét megszüntetvén s az a miatt bezárva volt szeleket megindítván, fájdalmat enyhit s gyógyulást szerez. [Folytatása következik.')