Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

9. szám

( 137 ) tárt vető gyuladásnak. De igaz is, hogy már a legmagasabb fokra jutott a pusztulás. A kar egész kerületén, hátulról mintegy más fél ujnyit kivévén, a bőr, bőnye, és sejtszövet , egészen az izmok közti hézagokig elemésztettek, és az elhalt részeknek evvel itatott maradványival félig fedve látszattak: a két, s háromfejű, és a belső karizom, egy része a deltafonna, a széles hát, s a mellizomnak végei; alul a gömbölyű borintó, és a hosszú tenyérizomnak hasa puszta szemmel mintegy kikészítve láthatók valának. Ezek fölött bőridegek vonulónak el, és több helyen a karütérnek lükködése is látszék. Végre a hónaigödörből a sejtszövet minden mirigyekkel együtt tojás nagyságú, idomtalan tömeg alakjában kihullván, erre a hónali idegfonadéknak szálai, és több ütérágak fedetlenül látszattak. Mi a beteg életerejét illeti, ez mint gondolható, a legalsó lépcsőre szállott, és közelgető halállal fenyegetett ; az örökös nyugtalanság, gyakori székelések, a beteg karban éjjel nappal meg megjelenő fájdalmas rángások, a nedvek temérdek vesztessége, száraz köhéeselés, és szünteleni láz; a fekvéstől a keresztcsonton származott fekély kinzák a beteget, s fogyasztók erejit. A hanyatló élet fentartására, és a sokféle szenvedések kisebbítésére szükségünk volt tehát meg mindig a művészet minden segédeszközeire. Könnyen tápláló eledel, csekély de gyakor adagban, igen kis mértékben nyújtott jóféle bor, szigorú figyelem minden szükségeire a betegnek, s ezek kielégítése, friss levegő, és tisztaság, végtére a kedélynek szép remények általi felvidítása valának azon módok, mellyekkel a czélul tűzött javallatnak megfelelni iparkodánk. Gyógyszeri tekintetből mi követtetett el, az eddig előszámlált, és még következendő rendelésekből tetszik ki. Jan. 24-dikén estve a beteg, ki nap közt valamivel csendesebb volt, újra hőségről , szomjúságrul kezdett panaszolkodni, érverése sebesebb lőn, melly t