Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

5. szám

r ( 69 ) «alt egész orvosrend megérdemlett háláját fogadja! — Mi Nagyságodnak a

1 haza oltárára tett áldozatát meg nem illetve hagyjuk, ahoz csak nyúlni is szentségtörés volna , 's annyit tenne, mint a' már élni indáit, egykor százados tölggyé fejledendő magot, mingyárt első csírájában éltető elemei közül kiragadni; — mi azt magunkénak ösmerni belső pirulát, 's lelki zavar nélkül nem tudnók, t. i. kik Nagyságod nagy neve által folyóiratunknak fényt és diszletet reménylvén adhatni , Nagyságod jelen áldozatát másod — tehát meg nem érdemlett — jutalomnak tekintenék; — mi azt elmaradott literatúránk előmozdítására szántuk, és csak ezen jó szándék öntudata eszközölheté azt, hogy Nagyságod tett áldozatának olly igen megörültünk ; mert e' nemes czélra nem csak áldozatokot fogadni, hanem kérni, könyörögni, esdekleni, rimánkodni, sőt pirulni és szenvedni is tudunk. — Fogadja Nagyságod egész haza előtt hálánkat, valamint nevünkben azokét is, kik Nagyságod fére magyarázhaflan czélját átlát ván, számtalan érdemei közt a' jelenért is igaz tisztelői Nagyságodnak. — A

1 magyarok istene éltesse Nagyságodat, 's engedje, hogy azon folyóiratot, mellyet csecsemő korában dajkáló karjain ringatott, miután annak gyermeki és iliúi korát soha el nem fordított szemekkel követte volna , ugyanazt kifejlődöttsége delelőpontján is láthassa! Mi mint a' szenvedő emberiségnek , az elhagyott orvosrendnek léleksugallta kiküldöttei levelünk által Nagyságod előtt azon tisztelettel jelentünk meg, mellyel a' jótét búi részesült jótevője előtt szokott megjelenni; és azon hódolattal válunk el, mellyet a' jótét áldásaival fogyhatlanúl élő jótevője iránt még a' távolban is érez. Kegyeibe njánlvák lenni soha meg nem szűnünk a' Nagyságos Tanácsos úrnak tit/.telö í/.(ilírái Bugát Pál s. b és Flór Ferciicz s. k.