Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

3. szám

C 34 ) „Unser Sprechen ist ein lautes Denken

4* és ha más részről a' nemzet csak nyelve által lesz egy egésszé, ugy a' nemzeti nyelvet valóban legdrágább kincsünknek, a' nemzet lelkének vallhatjuk. A' nemzet sok szükséges tagokbul lévén összetéve, az orvos szinte egy szükséges tagja, kinek tehát a' maga nyelvét az egyetemes nemzeti nyelvnek tengeréhez kell toldani. Honnét nekünk e' nagy ügyben elmaradni nem illik, nem lehet, de nem is szabad, t. i. hogy azt, mit teszünk, és a' mit gondolunk, nemzeti nyelven elő is adhassuk , nem csak ügyfeleinkkel, hanem nemzetünk akármelly tagjával is közölhessük. — Epen ez buzditott'engem már első alkalommal is, hogy munkás tagja voltam orv. tárunknak, ezen testületünket összetartó egyetlen folyóiratnak , és épen ez buzdit most is, hogy benne mint munkás tag újra föllépjek; honnét üdvözlöm a" benne fáradozó munkásokat, üdvözlöm .annak olvasóit, szívemből örülök , hogy e' testületben noha már életem estvején, t. i. kinek napjaim már meg vannak számlálva, még egyszer megjelenhetek. Az 183

7

S katonai esztendőben a' s/.iníe számtalan kóresetek közül itten a' következőket vélném, hogy tiszteit ügyfeleim ügyeimét megérdemlik: a) Víziszony (Hydrophobia). October 16-kán 1837-ben Amerein Katalin 28. esztendős asszonyhoz este tizedfél órakor hivatván, őtet a' legszegényebb, nedves, büdös, minden oldalról légjárta vityillójában találtam, szemei csillogtak, elevenen forogtak, ábrazata duzzadt, lángolt, nyelve szokatlanul pergett; nyugtalankodott, lehelete akadozott, szája tajtékzott, ere sebesen vert, a' nyújtott víztől iszonyodott, egész testében rángott ; melly és még más csekélyebb jelentető tüneményekből a' beteget nagy életveszedelemben forogni gondoltam. — A' beteg ép ésszel azt mondá, hogy azonnap reggel a' duüa mellett zöldséget árulván, magát még igen jól érzette, de délutáni két órakor egyszerre min-