Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

12. szám

C 186 ) gő forintot számítván (mi valóban igen keves, mivel, mint tudjuk, ezen fürdőhelyeken számos cselédséggel, kocsi­szolgálattal ellátott gazdag urak jelennek meg, és kik ezen helyeken sok gyárműveket, és fényűzési czikkeket ösz­szevásárlonak) a' nevezett 4. fördőhelyen az említett esztendőben 1,033800. pengő forint költetett el. — Rilinről, Mária- és Ferenczfüredről ugyan ezen esztendőben 590,000 üveg ásványvíz küldetett szét, mellyért üvegét 6. pengő krajczárjával számítván 59,000. pengő forint esik ; összesen tehát 1,033800 -4- 59,000 = 1,092800. —Melly összhöz azon nem csekély összet tudván , melly Csehország ki­sebb fördőbelyein elköltetik , és mi a' nagy mennyiség­ben eladott keserű vizekért, keserű- és károlyfiiredi só­ért bejő, könnyű átlátni, hogy Csehország ásványvizei­ért évenként 1,200000 pengő forintot, vagy is három mi­liőm bécsi becsű forintot veszen be. De fordítsuk most már kissé szemeinket e' részről hazánkra. Azt ugyan nem tagadhatjuk , hogy Magyar­és Erdélyország luganyos glaubersót magában foglaló hő­vizekkel (alkalinische'jGlaubersalz-Therme) nem bír, mert a' világ szerte ösmert Károlyfüred nem létezik benne, de minden más — mondom minden más — ásványvíz dolgá­bul olly gazdag Magyar- és Erdélyország, 's annyi kincs­csel bír, hogy hozzájok képest Csehországot szegény or­szágocskának mondhatjuk. Hogy ezt állítván, nem tulsá­goskodom, ennek bebizonyítására országaink legneveze­tesebb gyógyvizei közül csak néhányat akarok megem­líteni : 1.) Hő vizek (thermae): a' budai, mehádiai, tren­cséni, pőstyéni, szliácsi, vikhnyei, szklenói, stubnyai, bajmóczi, harkányi, nagyváradi, lűcskyi, toplikai, to­puskói, \alamennyien az első rendű hővizek közé tar­toznak. 2.) Só- és vastartalmú savanyúvizek: a' füredi, medokisi, ugodi; — és a' luganyos vastartal­múak (alkalisch eisenhaltige) a' bártfai, újlublyói, ranki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom