Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

12. szám

C 186 ) gő forintot számítván (mi valóban igen keves, mivel, mint tudjuk, ezen fürdőhelyeken számos cselédséggel, kocsiszolgálattal ellátott gazdag urak jelennek meg, és kik ezen helyeken sok gyárműveket, és fényűzési czikkeket öszszevásárlonak) a' nevezett 4. fördőhelyen az említett esztendőben 1,033800. pengő forint költetett el. — Rilinről, Mária- és Ferenczfüredről ugyan ezen esztendőben 590,000 üveg ásványvíz küldetett szét, mellyért üvegét 6. pengő krajczárjával számítván 59,000. pengő forint esik ; összesen tehát 1,033800 -4- 59,000 = 1,092800. —Melly összhöz azon nem csekély összet tudván , melly Csehország kisebb fördőbelyein elköltetik , és mi a' nagy mennyiségben eladott keserű vizekért, keserű- és károlyfiiredi sóért bejő, könnyű átlátni, hogy Csehország ásványvizeiért évenként 1,200000 pengő forintot, vagy is három miliőm bécsi becsű forintot veszen be. De fordítsuk most már kissé szemeinket e' részről hazánkra. Azt ugyan nem tagadhatjuk , hogy Magyarés Erdélyország luganyos glaubersót magában foglaló hővizekkel (alkalinische'jGlaubersalz-Therme) nem bír, mert a' világ szerte ösmert Károlyfüred nem létezik benne, de minden más — mondom minden más — ásványvíz dolgábul olly gazdag Magyar- és Erdélyország, 's annyi kincscsel bír, hogy hozzájok képest Csehországot szegény országocskának mondhatjuk. Hogy ezt állítván, nem tulságoskodom, ennek bebizonyítására országaink legnevezetesebb gyógyvizei közül csak néhányat akarok megemlíteni : 1.) Hő vizek (thermae): a' budai, mehádiai, trencséni, pőstyéni, szliácsi, vikhnyei, szklenói, stubnyai, bajmóczi, harkányi, nagyváradi, lűcskyi, toplikai, topuskói, \alamennyien az első rendű hővizek közé tartoznak. 2.) Só- és vastartalmú savanyúvizek: a' füredi, medokisi, ugodi; — és a' luganyos vastartalmúak (alkalisch eisenhaltige) a' bártfai, újlublyói, ranki,