Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

12. szám

C 178 ) — condyloma — kepében, mellynek közepén néha igen vékony folyókaforma nyúlik végig, 's az illyeneket leginkább a' nyelven , pofák' belső színén 's szájpadláson láthatni. A' fekélyalakúbb felrágások is többnyire mind feliilegesek, hosszúdadok , 's kissé tekerődző idoműak. Színök mind ezen bántahnaknak rendesen többé kevesbbé halvány, néha épen fehér is, 's fügölyalakuk annál jobban elől únik , mennél közelebb esnek azok az ajkakhoz, niellyeken legtöbbször tagadhatatlanul ollyanokká idomúinak ; ellenben a' torok felé közeledve általában inkább fekélyalakúak lesznek, úgy hogy már a' mandolákon 's azok körül, közönségesen nem lehet őket fekélyeknek nem ismerni. Millyen alakban jelenik meg ezen betegség a' száj' takony hártyás mélyebb 's rejtettebb terjedetein, a' gőg körül vagy talán azon, *s abban magában is , azt nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy azoknak ez életmii' körébe jutni olly nagy hajlandóságuk van, hogy ne orvosoltassék csak a' nyavalya czélirányosan , bízvást lehet hinni, hogy azok elébb utóbb oda jutandnak ; mit állítani úgy hisszük, elég jogot ad az ezen embereknél olly gyakran tapasztalható valódi bujasenyves rekedség 's néha igazi hangtalanság is — aphonia. — A' torokrészek után leggyakrabban bántatik e' senyv által az orr-üreg, hova az nem mindig a' természetes úton — a' mellső 's hátsó orrlyukakon t. i. —jut, hanem néha kórkészítetten is, a' csont-szájpadláson keresztül rágván magát, a' belső orr pusztulás — ozoena — nem ritkán egész a' gyógyíthatatlan szuszkaságig— rhinophonia— megrontja a'beteget. Ritkábban szenved a' hallás életműve — organon auditus —, de azért mégis megtörténik , hogy meg is süketülnek a' bujasenyvesek. A' nemzőrészek' takonyhárlyáján sokkal metszetesebb a' vonal, melly a' fekélyes alakot a' fügölyöstül elválasztja , úgy hogy ezen szinte mindig csak valódi fekélyeket iáthatni, 's torongy fajokat csaknem kirekesztőleg az azt közvetlen vagy távolabb környező külbőrön, valamint