Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

11. szám

C 168 ) A' rossz indulatu méh hüvelybeli fehérfolyás, alapokára nézve különféle fajokkal bir, mellyek következendők: 1.) Bujasenyves hüvely-folyás. Közönségesen néhány napra a' meg fért őztelés után viszketéssel, közösülésre való hajlandósággal, hüvelybeli melegséggel kezdődik , mihez későbben a' kis ajkak 's hugycső-nyilás csekélyebb fájdalma és daganata, vizeilésre való ösztönözés. fájdalmas vizeliés, végre égetéssel járó vizes, és később nagyobb mennyiségű nyálkás elválasztás szokott járulni. Néha a' hólyagra — vesékre - méhszálagokra is elterjed a' gyuladás, 's kellemetlen ágyék — és kereszt táji vonó fájdalmakat okoz. A' petyhedt időszak' (stadium relaxationis) beálltával a' kifolyás kevesedik, sűrűbbé, szelídebbé, nyúlósabbá változik, melly állapot gyakran hosszú időre elterjed, 's nem ritkán átalános senyvet húz maga után, 2.) Kők eme k, (scirrhus) pöfetegek (polypus) és egyéb elfajulások által okozott hüvelybeli fehérfolyás. Ez gyakran vérrel vegyített, a' fehér ruhát mocskos zöldre festi; hosszabb ideig tartván csipős szagú lesz, 's gyakran senyvtől és sorvasztó láztul kisértetik. 3.) A' méh' rivókáit (hydatides) kisérni szokta hüvelybeli fehérfolyás szagtalan, ennél a' beteg különös feszülésről panaszkodik a' szülő részekben , a' méhszáj leereszkedik, de minden daganat vagy forróság nélkül , a' közösülés alkalmatlan, 's a' havi tisztulás jóval csekélyebb. 4) Az ollyan fehér folyás, melly görvélyt, csúzt, köszvényt, rühet, sörnört kisér, elfojtott iábizzadásra vagy fekélyekre következik, a' körübnényekhöz képest majd jó majd rosz indulatu, néha azonban elitélő természetű szokott lenni, midőn is helybeli és átalános jelenségeiből rá lehet arra ösmerni.