Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 1. félév, 1-25. sz. (1838)
7. szám
( 106 ) tik. A' kévéssé világított térekben álló növenyek mindenkor azon nyilás felé hajlónak, mellyen a' világoság berohan, mi onnét szármoztaték, hogy a' fény hőgerjesztő tehetsége a' növenyek rostáit ezen oldalról nagyobb kigőzölgés által megrövidíti; olly magyarázat, melly alig ha való , mert máskép éjszaki égalok alatt minden növenynek dél felé kellene fordulva lenni; ellenben látjuk, hogy az egyesen álló fák ágai dél felé bujábban fejlenek ki mint nyugatnak. Különböző növenyek csórképűleg tekerődző szálakkal (kacsokkal, cirrhus) vannak ellátva, mellyeknél fogva a' közel tárgyakhoz kapaszkodnak, melly tekeredés szinte a" világoság hatásának tuiajdonitaték, noha ez alig ha más oklúl nem függ. A' növenyek zöld részei esztendőnkint elhalnak , mi a' mérséklett, és hideg éghajlatok alatt a' tél beérkeztével történik. A' hideg által jéggé vált víz, a' jég kitágulása által az életműves képleteket szerte szaggatja, mellyek a' jégnek aztáni felengedése által olly lágy tömegekké esnek össze, mellyek színeiket elvesztik, 's romlásnak indulnak, A 1 fák leveleiket lehullatják , mellyek épen száraik egyesületénél az ágakkal tőlök elválnak, és ollykor már leestök előtt zöld színöket sárgára , vörös-sárgára, avagy vörösre festik. Mind azon növenyeknél, mellyek az ősz beállta előtt magvaikat megérlelték, az egész magtermő szár elhal, és kiszárad, a' mennyiben a' magok megérnek , minél a' magtermés olly bizonyos oka a' szár kiaszásának, hogy az egy évü növenyek az által életben több esztendőkig eltartathatnak, ha száraik mindenkor még mielőtt virágot hajtonak, elvagdaltatnak , midőn aztán a' gyökér űj szárakot hajt. Mit a' jószat is hasznára fordít, a' mennyiben p. o, a* téli rozsot jókor elvetvén , ősszel lekaszáltatván kövér füvet ád, a' gyökér következő tavasszal űjra hajt, és magokot terem. Mi a' sokévű növenyek élethatárát illeti, e' részről bizonyosan keveset tudunk; a' cserjék régi gyökei és törzsei elhalnak , hoc