Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

5) Az asszonyi emlők' betegse'gei. 87 enyészik, de a' keményedések nagyságokra nézve tetemesen nevekednek, azokban kopogó fájdalom, és a' genyedés közönséges tüneményei jelennek meg. A' tályog csak hamar felnyílik, rosz alkotású vérrel kevert geny foly abból ki, 's az egész keménység elenyészése előtt a' tályog be nem gyógyítható. Nem ritkán fakad fel egymás után több helyen a' beteges emlő, 's ha hosszabb időre gyógyulás következik is, igen idomtalan sebhelyek maradnak vissza. Az emlők orbánczos gyuladásának okai helybeliek, vagy közönségesek. A'terhesek, gyermekágyasak, de még inkább a' szoptató anyák' emlői természetesen hajlandóbbak a'gyuladásra , minthogy azokban az alkotó erő jobban fel van magasztalva, mint különben. A' helybeli indító okokhoz tartoznak : nyomás , meghűlés , a* szoptatás által okozott mindégi nedvesség; a' sebes emlőbimbók fájdalma; az öszvetorlott tejnedv azon esetben , ha a' kisded szopni nem akar; czéliránytalan, a' bőrt izgató szerek használata.— Altalányos okok a' következők: indulatok , főkép az ijedtség 's harag; az emésztés hibái ; továbbá mind az, a-' mi az orbánczot különben is előhozhatja. —• Hogy az emlők orbánczos gyuladása könnyebben megy által genyedésbe , mint akár mellyik is, annak okát az emlők igen petyhedt sejtszövetében, továbbá az emlőmirígyek gyuladásos hajlandóságában , a' mihez gyakran hibás orvoslás is járul, találhatni fel;— inert azt kénytelenítetünk elismerni , hogy egy neme sem orvosoltatik az orbáncznak olly hibásan, mint ez, mit már az is nyilván bizonyít, hogy az orvosok szinte sehol sem tesznek különbséget az emlők orbánczos, és lobos gyuladása között, melly utolsó pedig az előbbitől felette különböző.