Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

81 5) Az asszonyi emlők' betegségei, 's ezek' orvoslása szülés előtt és után. Irta Dr. Jankovich Antal, a' Nádor' ő Fenségének udvari orvosa. Tudva levő dolog, hogy kuruzslók, ve'n aszszonyok, bábák , sőt orvosok is az asszonyi emlőkkel bánásban, kivált szülés után, a' legotrombább hibákat követik-el, mellyek nem ritkán szomorú következéseket, vonnak magok után. Szüzeség' állapotjában az emlők felette ritkán betegeskednek, 's akkor is többnyire külső erőszak után ; de annál gyakrabban szülés előtt, 's még inkább utána. A'fogantatás után gyakran már az első hetekben megtelnek az emlők, érméczesekké lesznek; bimbói fölemelkednek , és barnás szinü udvar körzi azokat; a' tejmirígyek nagyságokra nézve nevekednek, és közönségesen már a' terhesség ideje közepén az emlőkből kevés mennyiségű tejnedv szivárog. Ezen változások az emlők felmagasztalt élettehetségére mutatnak, melly, kedvetlen környülmények között, gyuladásba is átmehet. A'magzatjaikat szoptatni szándékozó asszonyok, már terhességük ideje alatt különös figyelmet fordítsanak emlőik bimbóira, mellyeknek hámjuk elsőszülőknól, főkép a' szőke de még inkább a' veres hajú személyeknél, szerfelett és így a' szoptatás által könynyen lehámló. — Az emlőbimbók néha csak felületes, ellenben nem ritkán lobos gyuladásba is menOrv. Tár XU. Köt. 6 ftáfe dÜ