Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

68 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. nek tapasztaltam. Mivel némelly a' kődcsömíirből már lábadozni látszók újra émelygést, forróságot, ismét gyomorgörcsöt és a' gyomor' más bajait kapták , gonosz indulata vagy rothadó lázba estek, 's agyok külŐnfélekép szenvedett, noha sem élelemben sem a' gyógymódban mindeddig semmit sem változtatónk. Ez időtől fogva mind a'két módszert, az ürítőt tudnillik és bódítót, mellyeket eddig elválasztva követék, egybekötöttem. Hol maga a' betegség semmi ürítést není eszközlött, sent valami sürgetőbb tünemény gyors segedelmet nem kivánt; a' gyógyítást sós és kőrösmézes oldozókkal k*ezdettem , a' beteg' székét megindítottam, aztán székfűforrázaíban mákonyt nagy adagban vétettem , az olajt elhagyván, így vagy minden másod nap hasoldót és enyhítőt adtam , vagy naponként mind kettőt, melly gyógymód legszerencsésben ütött ki, és azon alkalmatlanságoktól egészen ment vala, mellyek mind a' két magányosan használt módszert szokják követni." *) Mind ezen szavak valóban mind annyi igazságot foglalnak magokban , úgy hogy mi, kiknek illy nemií betegségek közt forgolódni mindég van alkalmunk , a' balbatlan férjíi' észrevéteit igazság szerint helybe hagyni és az ő, általunk is szokásba vett, gyógymódját mind eddig kitünőleg szerencsésnek vallani kénytelenek vagyunk, merészen és dicsekedve állíthatván, hogy az ólmos kődcsőmörösöknek nem csekély számából még egy sem halt meg kezünk alatt. E' hónapban ólmos kődcsömörben hozatott tizenegy beteg, kik sokáig ólmos dolgokkai foglalatos*) Hasonlítsd nzsve az Orv. Tár' 183ld. 1. kőt. 76—70 lapjait.