Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

66 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. sa'ga által kínoztatnak. Ezeknek székök rendetlen, majd gyakor, majd ismét szorult. Bél- , száj-, és gyomor fájdalom, kóborló csóz, időnként megnehezült 's majd ismét könnyebbedett lclekzés, nyugtalan elme, unalom, 's emberek' kerülése ezeket is gyötri. Láttam néhány 18 's több évig festészeti munkákkal foglalatoskodókat, kik szüntelen ólom készítményekkel foglalatoskodtak, ólointollat, ólorupirt 's több e' féléket dörzsöltek simított márványon, ezeket a' méreg' ereje mind ez ideig nem hatotta meg , 's csak későn ejté le. Némellynek különösebben , hamarább 's inkább árt az ólom." „Minden ólmos kődcsömörben leginkább keltőt vettem szemügyre: magát tudnillik a' betegséget, és annak némelly kiilonös következményeit, mivel az, kit hányás és hasmenés zaklatott, könnyebben 's gyorsabban meggyógyult ; kiknek ellenben sem hányások sem székök nem vala , legnehezebben épültek fel." „Kik a' kór' ereje miatt hányának, olly sokat és epéseket hánytak , hogy legnagyobb epelázban 's legepésebb járványban is nehezen hányhat valaki annyit bár hánytatót vegyen is. De nyelvök' 's a' bevett étkek" vagy orvosságok' íze azoknál is mindég epés volt» kik hányás nélkül sinlődtek ezen betegségben. Megbizonyosodtam abban is, hogy mind azok, kik ólmos kődcsömörben szenvedtek, epés csorvában is sinlődtek , bár honnan 's mi okból eredett légyen is az. Innen két dologra kelle ügyelnem, tudnillik, hogy a' csorvás kiürítést, nagyon unszoló ingert elcrőtlenítscm, és hogy a' mi eddig meggyült, 's gyaporasága miatt ártalmas lön , elűzzem. Midőn csak egyiket tevém a' kettő közül, íteletem szerint keveset