Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

04 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. lett, kiknek hasuk sokáig egészen szorulva volt, némi könnyebbséget nyertek. Némelly beteg hol bőven hol keveset, hol cseppenként, erőtetéssel és nehezen de nagyon tisztán vizellett, némellyik húgyerőltetésben, hudrekedésben, nehéz vizellésben szenvedett: a' fantájban égetést érzett, hugyozása hirtelen felakadt, a'mony visszahuzatva, igen megkisebbülve alig látszik, mintha gyökénél keményen megszorítatnék. A' borék öszveránczosodik 's hirtelen fellazul. Egyik vagy másik vagy mind két herének behuzatása a' has felé , nyomatása mintha kézzel szorítatnék , kínozza a' beteget, szóval: előjő ezen kórban minden neme a' rángásoknak, főkép a' legnehezebb és egész testet összejáró nehézkor, melly ezen betegeket minden perczben leejti, elhagyja és ismét előveszi." „Erveréseknek csudálatos és más betegségekben nem tapasztalható keménysége van, üterök erősen kifeszítve lévén vas sodrányhoz (dróthoz) hasonlít, melly egyenlő , lassú, 's rezgő mozgással érinti a' tapogató újat. Ezen kemény ütereket az ismételt érvágás , melly vagy még otthon, vagy a' kórházban tétetett, egy cseppet sem lágyította. A' kifolyt vér semmi hibát nem mutatott, kivévén ha a' baj sokáig tartott 's ekkor, mint a' mellhártyalobban szokott , vastag bőrréteget lehetett rajta észre vennünk. Ezen kemény érverés minden egyéb jelenségek felett legtovább tart, és azoknak seregét is ez végz' be. Ezen kór' bélyegét mind addig eltöröltnek, 's visszajötte felől a' beteget biztosítottnak nem tartam, míg az érverést gyengébbnek 's ép emberéhez hasonlónak nem tapasztaltam. Sokaknak, főkép kik gyakrabban 's hosszabb ideig sínlődtek ezen beteg-