Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

54 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. Hurutok , tüdő-, máj-lobok, csűzok, szinte folytonos idegtermészetü lázak, tavaszi mind rendszeres mind pedig inkább idegbeli, mint szintelobos tünetekkel biró hideglelések, — mellyek a' lázszünetet sem tárták rendesen meg , uralkodtanak. Ritkán volt tehát és kevés érvágásra szükség , és ámbár a* helybeli bántalmak' belereje néhanéha vérbocsátást kívánna is; de azt, a' munkálat közben következett erővesztés miatt, gyakran félbe kelle szakasztani, és ellcnhatólag elvezető szerekhez folyamodni. Geriuczagylob (niyelilis). Egy sovány, 22 évü , magasabb termetű szabó e' hónap 8án könnyű májlobbal fölvétetvén , érvágás és gyenge hashajtó vétele után, betegsége negyedik napján jobban lön; azonban 13án gondatlanul meghütvén magát, hirtelen borzadástól és erős láztól lepetett meg. 14én. Nyugtalan éj , szoronkodás , tagreszketés, a' hátgerincz' táján , ennek legkisebb mozdulatára felette nevekedő, súlyos és helyt álló fájdalom, gyakor, kemény érverés, és homlokizzadás háborgatá. A' hátgerincz' mind két oldalára 12 nadályt rakván, és minden másod órában két szemcse sósavas higacsot adván be , estig a' betegnek öt pépes széke volt; egész teste izzadott, egéssége' különös hasznára. 15én. Igen uyugalmas. Orvoslásában az izzasztó szereket tovább is folytattuk , és 27én meggyógyult. Legforróbb füdölob. Egy 32 esztendős vaskos férfi , ez előtt mindég jó egésséggel biró, Május' 7én felinelegült testtel meghűlvén , borzadásokat, nem sokára erős lázat kapott, mihez másnap szúrós mellfájdalom és nehéz lélekzés járult, melly utolsó még inkább megneheze-