Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

50 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. rokgyuladásokat. Nem kevés csorva's láz fordult elő, a' máj' nyilvános fölingerlésétől kisérve. Láttunk csorvás epelázakat is, mellyeknek elerőtlenedési állapotra nagy hajlandóságuk volt; mivel a' kór' hetedik napján érezhető erővesztés szállta meg hirtelen a' betegeket, mihez fejnehézség , szédülés , látás' és hallás

1 csüggedése, száj', nyelv 's az egész bőrnek szárazsága, érütés gyengülése 's egyenetlen hamarsága , álmosság , 's nem ritkán szelíd félrebeszéd párosultak. Elejénte könnyű oldozok , utóbb gyengén ingerlők, kisebb adagban adott káfor, és érczsavak mindég használtak. E' hónap' utolsó napjaiban első jeleit vettük észre az ország' határain kivűl már- régen uralkodó influenzának, melly nem sokára járványos bélyeget öltvén fel, magyarország' minden földeit szél' szárnyain összejárta, következő tünetekkel mutatkozván. Minden korú, nemű 's életmódú emberekre hirtelen és többnyire legkisebb előtiinetek nélkül elharapódzott , hanem minden borzalom nélkül elég tetemes láz állott elő igen nagy főfájással, nátha, torokgyék, rövid, erős és mintegy ugató köhögéssel , melly száraz, tajtékos, néha kissé véres kÖpökkel is járt. A' beteg' külbőre nedves volt, nyelve fehér nyálkával fedezve , vizellete zavaros , étvágya semmi, szomja nagy, fájdalmas tagelesése, és némellykor gyenge 's igen rövid félrebeszéd is jött rá, gyakran — főkép ifjabb személyeken — az orrvér is megindult. A' láz körülbelül három nap alatt enyhülvén, vagy épen elmúlván, fen jártak ugyan a' betegek ; de nagy gyengeségről 's igen alkalmatlan köhögésről