Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

32 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. talta egyetlen magzatjokon siránkozó szülőit a' jobbulást csalhatatlanul mutató nevetgetésével. A' lobláznak megszűnte után sem akart a' veres folt megszűnni, hanein, midőn a' fen említett zacskós borongatáshoz káforral megdörgölt ruhácskákat foglaltam, több napokig szorgalommal borogattatott, míg lassanként az egész veresség megszűnt, és betegünk tökéletes egészségét elérte, 's most is fris és erős. Bővebben ír ezen gyermekbetegségről Doctor Hufeland (Journal 61. köt. 1. 134.) über die Rose der neugebornen Kinder. Nem tartom fölöslegesnek annak honi nyelvünkön való közlését, hol következendőleg szól ezen betegségről a' fent tisztelt hires orvos: Ezen betegség, mellyről a' gyakorlatos tanító könyvekben keveset lelni, megjelenik az eJetnek első napjaiban, a' hetedik hétig; ritkábban hozzák azt a' gyermekek magokkal a' világra. Néha előre megy a' szájkűcsolás, vagy sárgaság; az majd egy majd több helyeken egyszerre jelenik meg, főképen a' bepólyázni szokott alsó végeken ; a' nyak körül, az ágyéklágyakban találhatni veres foltokat, mellyek eleinte a' bőrön felül nem emelkednek, hanem lassanként, vagy hirtelen is elterjednek, azon helyek megdagadnak, fa keménységüek 's fájdalmasak lesznek , az újakkal a' daganatra tett nyomásra fehér foltok jelennek meg, de a' benyomás meg nem marad. A' daganatnak színe setétveres , szederjes , fenés hólyagokis megjelennek, 's rajta patécsok. Magok az izesülések ha e'rózsától meglepetnek, merőkké lesznek , az altest felpuflfad, szájkúcsolás és sárgaság béállnak, míg a' halál következik.