Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)
1833. Tizenkettődik füzet
192 I . Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. egyesített betegségi alakokat a' járvány' remeknyomatának (prototypon) lehet méltán tekinteni. A' gyúladásos természetet gyakrabban lehetett az idén tapasztalni a' lázra nézve mint tavai , főkép gyermekeknél, hol a' hártyás torokgyíkkal való hasonlatosság hasonló gyógymódot is javallott. Főkép aprilisban gyakran tapasztaltatott csorvás természetű láz, de a' 2 — 3 napig folytatott csorvellenes gyógymód után mindig nyilványosabbak lettek a' hurut' tüneményei, mellyek is a' rendes szereknek csak hamar engedtek. Ideges természetet csak igen ritkán vett magára a' láz, és csak ritka, az arra igen hajlandó egymlknél, ha a' nyavalya további lefolytában elmulasztott , vagy talán rosszul is orvosoltatott. Egy nevezetes esetet láttam, melly egy nagy erős férfiúnál jött elő, ki a' hurutos láztól meglepetve útnak indult, 12 napokig komorabb időnek, és semmi , vagy a' mi rosszabb czéliránytalan gyógymódnak telte ki magát, haza jővén, már fejlődő ideges láz, és igen kertvény hurut tüneményeivel küzködött; ideges állapotra mutattak : nagy gyengeség , kegyetlen , bizonyos időszakokban visszatérő 's vértorlódással egyesített fejfájás, gyakori inszökdelés (subsultus tendinum); a' lelki munkálódások utolsó napig zavaratlan maradtak, és a' halál fő oka tüdőszélhiidés (paralysis pulmonum) voll. Ha a' járvány tüdősorvadásra hajlandókat vett elő, közönségesen ki is fejlett az utóbbik tökéletesen , a' honnét is könnyen magyarázható a' tüdősorvban elhunytak száma, mellyre a' marliusi, és áprilisi halotti jegyzékek mutatnak.