Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

2) Az 1833diki e

s 1834diki hurutos járvány'. 187 az adatott hánytató enyhítette ugyan a' betegséget, de a' huzamosabb köhögésnek gálot nem vetett. Hol a' láz ideges természetet mutatott a' fejeibe kevert kis adagu káfor legjobb foganattal munkálódott. A' láz' szerencsés kimaradása után több esetekben maradt egy tartósabb , a' hörgidegek' (nervi bronchiales) különösen felmagasztalt érzékenységében gyökerezett köhögés vissza, melly ellen belsőkép, ha a' csúzos szövetkezés (complicatio) engedte, tompító szerek (narcotica) u. m. ízes, és erdei salátavonat (extractum läctucae sativae et sylvestris), beléndek (hyoscyamus) és mákony (opium) rendeltettek; gyakrabban sósavas higacscsal (calomela), narancs színű kéndárdacscsal (sulfur auratum antimonii), kénkővel (sulfur) keverve; különösen pedig dárdanyos ír, vagy tapasz használtattak. A' legegyszerűbb alakok után is maradott gyakran egy huzamos lehelőinüvi gyengeség vissza, meilynek következésében az igen fárasztó járás, és beszéd mellszorongást és rekedtséget hozott elő. ílly esetekben mint magamon tapasztaltam a' seltersi víz, és külsőkép hideg folyó fürdők voltak a' legfoganaíosabb eszközök. A' többi utónyavalyák, külön természetükhöz képest külön gyógymódot kívántak. 1834. Az 1833dikei december enyhe ideje még Januarius elején is folytatódott, ügy annyira, hogy még 6kán a' Dunán álló hajóhídon járhattunk , erre keményebb, de már 10kén ismét megszűnő hideg kö vetkezett; valóban hallatlanül, tulajdon , a' déli oldalon függő hévmérőmön 25kén reggeli 8 órakor