Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

2) Az 1833diki és 1834diki hurntos járvány. 109 B. A' hurut' természete 1 8 3 3. Az előbbi szakaszban előszámlált tünetek által igyekeztem egy világos képet adni a' jelen járványról , melly alakjára nézve hurntos, de egyszersmind nem mindég volt tisztán illy természetű , hanem legtöbb esetekben majd ez , majd amaz életmüves rendszer is nyilván meg volt lepetve, mi által az egész betegség tulajdon természetűvé változott. a) A' lobos természetű hurut. Valamint a' járvány előtt, az alatt, tígy annak utána is jöttek több szoros lobellenes gyógymódot kivánó tüdőgyuladások elő ; de ezektől a' lobos természetű hurut egészen különböző volt, mert ez minden lobos keverék mellett is a' valódi hurut képét, és lefolyását egészen megtartotta. Hason esetek csak ritkán és többnyire vérmes személyeknél jöttek elő , és következően jelelték ki magokat: u. m. nagy hidegséggel , fejfájással, szúró fájdalomba átmenő torokkarczolással, nyomó mellfájdalommal, fájdalmas köhögéssel, vérrel kevert kiköpéssel, oldalszurással, székszorulással, a' láz, 's az egész betegség lassúbb lefolyásával. b) Csorvás természetű hurut. Ez volt a' leggyakoribb , mellyre az émelygés és hányás mutattak, ezen tünemények olly sokszor jöttek elő, hogy a' tiszta csorvás természetre könynyen lehetett volna gondolni, ha csak azok gyakran tiszta ideges jelenetek nem lettek volna, mint ez a' váltóláznál is nem ritkán látható. Ezen csorvás természet már a' nyavalya kezdetén kimutatta magát vagy csak későbbi lefolytában fejlett ki.