Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

2) Az 1833diki es 1834diki hurutos járvány'. 39 nyomó, vagy szúró fájdalmakról nem panaszkodtak betegeim, a' közönségesen száraz köhögés csak mintegy harmadnap hozott elő egy savós-nyálkás, 's néha vérrel kevertt kiköhögést, a' hurutnál különben előforduló érett köpés (sputum coctum) csak igen ritkán mutatkozott. — Mennél erősebbek voltak a' a' láz, fejfájás, és a' csorvás tünetek, annál csekélyebb a' köhögés, és rövidebb ideig tartott , legtöbb esetekben 6 — 8 nap csillapodott, és csak akkor volt huzamosabb , ha az a' lázat több napokkal előzte meg. Legnyakasabb volt, ha a' légcső' ágai' inégrázatása által okozott ugató hang jelent meg, és ha a' különben száraz köhögés futó oldalszúrásokkal , vagy torokfájással egyesült. A' nátha, és tüsszenés szinte gyakran megelőzte magát a' hurutot, de csak a' láz megjelentével, vagy 3 — 4 nap múlva annak lefolytában fejlett ki tökeletesen ; néha olly hathatós volt, hogy az egész orr gyuladt, a' szemek veresek , és könynyel lelvék valónak, a' szerfelett gyakori tíisszenés csak ritkán volt az orrüregből kifolyó nagyobb mennyiségű nyál kával egyesülve. Kekedtség nem volt mindenkor jelen, és csak a' betegség 2 — 3 napján jelent meg , de csak hamar el is enyészett, és szerfelett ritka esetekben jutott a' hangtalanságig (aphonia). Ide tartozik az igen kellemetlen, légcsőben való, karezoló érzés, a' mi néha szúró fájdalomba is átment. A' gyermekeknél néha annyira szenvedett a' légcső , hogy a' köhögésből , és hangból ítélvén a' hártyás torokgyík (croup) kifejlésétől méltán lehetett tartani. F e jf á j á s. Egy fő , és folyvást jelenlévő tüneménye a' járványnak, a' betegséget csak igen rit-