Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

8 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. elszállott , 'stova'bbi Iegőzölés *) által a'nyert tömeg sárgás vonat' képét mutatta , melly sok tú'forma jegekkel (kristályokkal) vegyülve , felette keserű ízű volt, 's viz , lang és savak által könnyen felolvasztatott. Büchner azt találta, hogy minden hugyag nélkül is a' gyürőnyét a' fűzhéjnak vizes forrázatából eczetsavas ólmag , tojás' fejére és csontszénnel tökéletesen ki lehet venni. Azonban az így nyert állomány, mellyet Büchner azonnal salicina (fiizedék) névvel jelelt meg, nem vala még minden festő tárgytól ment, halzamos fűzszagu volt, tiszta keserű íze a' kinadékéhoz hasonlított, 's vízben, boriélben és savakban könnyen felolvadt. Nem hatott ugyan kitünőleg égvénykép , de mivel savakkal jegedhető öszveköttetéseket látszott formálhatni, az égvénykék' (alkaloidea) sorába tette akkor Büchner. Legujobban ezen vegytudós a' füzedéket a' vizes fűzvonatból készítette (Repert. XXXIV. 1. 113 —117). Nem sok függ attól, bármelly faja választassék a'fűzfának, minthogy azok, u. m., mind igen közönségesek, olcsók , 's a' belőtök nyerendő fiizedék' mennyisége közt valami nagy különbség nincsen. Mindenek előtt tehát Büchner öszvemetélt egy bizonyos mennyiség fiizhéjat, arra 12 — lő rész vizet öntött, 's azt 24 óráig gyenge pálításnak (digcstio) tette ki ; annak utána az egészet fél vagy egész óráig főzette, a' főzetet átszürette 's mértékletes tűz mellett vonat' sűrűségéig legőzölte. A' főzésnek nagy haszna abban ál), hogy általa a' gyürőnyének egy része , melly az alatt a' farostokkal 's a' hájnak nyálkás részével felolvaszthatatlan öszveköttetése"') l.ego/ölni aiidaittpfcn , lepííi'olni (Iesíi/lireii.