Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

2) A' méhtükör. 8 7 lálni, míg végre a' karos tükörnek segedelmével az igen kitágult méhnyakban fekélyek fedeztettek föl. Az utolsó időben szemmel tartott 180. esetekből Rieord a' következő következtetéseket húzza ; a' forró, még nem idült takaróknál a' külső nemi részek többször szenvednek , az idú'lt takar alatt ellenhen a' hüvelynek mélyebben fekvő részei, és maga a' méh többször bajlanak. A' különböző fekély kék az írnyeképii húscsák előtt leggyakrabban, a' méh nyakon ritkábban, a' hüvelynek melyebb részein pedig leggyérebben földúlnak elő. A' növedékek előjöttökre nézve következő rendet tartanak : külső nemirészek , aztán hüvely, végre a' méh. A' forró időszak alatt a' különböző változások különböző pontokon együtt lehetnek. Ha az idültekhez forró bajok szegődnek, ókor ezek, a'nélkül, hogy azok változnának, meggyógyúlnak , ollykor azonban mégis igen megroszabbúlnak. Fertezés által mindenkor ugyan azon kóralak látszik tovább adatni, úgy hogy a' melly némber egyszerű takárban szenved , nehezen közölhet a' férjfival bujasenyves rákot. De ha a' személy takár és rákban szenved egyszerre, és ha több férjfiakkal van dolga, megeshetik, hogy ezek köziil egyik takárt, a' másik rákot kap. A' gyógyításra nézve következőket hord fel Ricord : forró állapotban a' lobiizök mindig hasznosak , főkép a' Lisfranctúl ajánlott karon tett érvágás, melly a' medencze vidékére rakott nadálvoknál jobb. Ha mégis nadályok szükségesek, azok a' nemi részek betegségeiben a' Fallop szálaga fölibe; a' segg és végbél betegségeiben pedig a

J kereszttájra tétessenek. Eként elkerűltetik , hogy a'nadályokozta sebek a' kifolyó fertelemtől érve, hossza-