Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

88 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. ausläuft) ezen utolsót leginkább akkor, midőn a* hüvelynek azon részét akarja kipuhatolni, melly a' méh nyakát környeli. Utolsó időkben eként végbevitt vizsgálatai fő czélján kivül őtet még némelly más fölvilágodásra is vezették a' takár természetére nézve. A' takárnak fészke a' nemi és vizellő részek takonyhártyájában mindenütt lehet, de mégis némelly részek többször szenvednek mint mások. Swediaur egyenesen tagadá, hogy a' némberek hudcsövét a' takár meglepje, hanem Ricord azt állítja, hogy ez gyakorta történjék, és hogy ezen baj nyomába könnyen akadhatni, ha hogy mutatónkat a' hüvelybe valamivel mélyebben tolván hátul és fölülről, le és előfelé nyomjuk a' hudcsővet öszve , melly nyomás alatt kiszivárog a' takony. Ezen baj csaknem mindenkor a' hüvely takárjával jár , Ricord azonban ismét két esetben magában találta azt. Ha a' hüvelynek takony hártyáját a' takárnak lobszaka alatt szemügyre vesszük, látni lehet, hogy az egész kiterjedésében verellik. Némelly asszonyoknál, ezen vörösség, forróság, érzékenység, és egy keves föllengedéssel vagyis lazulással (Auflockerung) jár; másoknál olly különböző nagyságú kiálló foltokat lehet látni, mellyek vörössége élesen határzódik, és egyszerre mintegy ketté metszve látszik,'a' közben, hogy a' hüvely egyebb része egészen egésséges színű. Néhány személyeknél vernyeges pörsedékek halma látszik , másoknál egyedül pecsétek vétetnek észre. A' takonyhártyának ezen különböző állapotjai a' folyadék természetére nézve semmi befolyással sincsenek ; ugyanazon állapotban átlátszó, taknyos, savós, vöröses, és genyes anyagot tapasztalhatni. Azoknál, kiknek folyadéka vörös, a' takonyhártya fölpállásá-