Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
1) Az égető szerekről. ? 83 tik a* tűzkúpra, millyen a' vizahólyag, ostya, ragasztótapasz 's tb. De mind ez nem érdemel utánazást ; mert az emiitett anyagok a' melegben elolvadnak , vagy megégvén a* fájdalmat szükség nélkül növelik. Nálunk igen egyszerű tűzkűptartó van szokásban: egy 10—12"nyi hosszú drót t. i. melly egyik végén kisebb, a' másikon egy nagyobb gyűrűbe végződik. Amaz a' tűzkiíp tartasára, ez pedig fogatyú gyanánt szolgál. 2) Egy kis kézi fújó a' tűzkűp égése fentartására. Szükség esetében legyezővel is lehet élni ; jóllehet ez nem olly czélirányos , mint a' fújó; mert erőszakosan munkálódik, és nem lehet igen kormányozni behatását. 4) Egy égő gyertya a' tűzkiíp meggyújtására. 6) Egynehány nedves nyomaszok (Compressen) a' szomszéd részek befödésére 's oltalmazására. Pascal vastag papirbúl készült bő csővet borit a' tűzkúpra, hogy így a' szökdelő szikrákat a' környéktűi elfordítsa. Az eszközökön kívül még segédekre is van szüksége a' műtevőnek; és pedig 2,3, vagy 4 segéd kívántatik. Egyik a' tűzkúp fújását eszközli, a' többi a' beteget illő helyzetben tartja. A' műtétei. Az égetésre szánt rész megtisztítatik, ha szőrös leborotváltatik, 's száraz ruhával jól megszárítatik. A' beteg olly helyzetbe tétetik, hogy a' kitűzött részen a' tűzkúp függőlegesen álljon, 's a' műtevő jól hozzá férhessen. A' szomszéd részek nedves nyomaszokkal befödetnek, hogy a' szikrák hijában fájdalmat ne okozzanak. Ez után a' tűzkúp tartójába al-