Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

80 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. Ellen j avail a (o k, Ezeket már az égető szerek közönséges és a' tüzes vas különös ellenjavallatainál eléggé kifej­tük: itt tehát csak annyi legyen ismétleg mondva, hogy valahányszor az idegrendszer nagy egyetemes érzékenységet, vagy az életmiiség tetemes lobhaj­lamot mutat, a' tiízkűp alkalmazata ellenjavalltatik. Azt is jó lesz megjegyezni, hogy a'sovány egymik, kivált 7 és 25 esztendők között a' tűzkiípot nehezeb­ben tűrik , ellenben a' gyermekek , asszonyok, ne­ki keményedett egymik annak alkalmazatát könnyen szenvedik. Az alkalmazás helye. Erre nézve azt kell tartani átalában, hogy a' tűzkiípot vagy magára a' szenvedő részre, vagy ahoz olly közel, mint lehet, szükséges alkalmazni. Azon­ban a' bántódott rész mivolta , a' betegség természe­te és a' kitűzött gyógyczél minden egyes esetekben közelebb meghatározzák az alkalmazás helyét. Egyéb­iránt minthogy a' tűzkűp szinte azon betegségekben szokott használtatni, mint a' tüzes vas: mindazon szabályok, mellyek ennek alkalmazáspontjával föl­állítattak, a' tűzkűpra is alkalmaztathatnak: és mind azon részek, mellyeket a' tüzes vastul taná­csos megkémélni , a' tűzkúp elfogadására sem igen al­kalmasak. Itt csak azt adjuk tehát hozzá , hogy a' tüdősorvban ott szokták a' mell mind a' két felére a'tűzkiípot alkalmazni, hol a'nagyobb mellizom ve­szi eredetét. De talán itt is észirányos lenne a' kö­zönséges szabály szerint a' tűzkiípot oda alkalmaz­ni , hová a' kórgócz legközelebh vagyon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom