Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
1) Az égető szerekről. ? 77 zamba állítani nem lehet, hanem hogy annak sajátságos hatósága, következőleg tulajdon gyógyköre is vagyon. Nehogy tehát a' beteg tán ott is tűzkúppal gyötörtessék, hol enyhébb elvezetük elégségesek; vagy ellenben mint szükségtelen kíneszköz elhagyassék annak alkalmazata akkor is, hol amazok semmit vagy csak igen keveset használnak : szükség annak a' gyógytudományban meghatározott helyét kijelelni , és javallatait szoros bírálatra méltatni. Atalában tehát ott lesz a' tűzkiíp alkalmas helyén , hol húzalmasb, érzékenyebb, és helybelibb behatás, hol állandó ellenösztön és tartósb anyagos elvezetés kivántatik. Javalltatik tehát a' tűzkűp alkalmazata : 1) A'szélhiidésekben. De ezekben sokszor más elvezető szerek is föltűnő sikerrel használtatnak , innét tehát azt szükséges tartani zsinórmértékül , hogy midőn a 5 szélhűdés valami áttételes ok (causa metastatica) által hozatik-elő, p. o. csúzos vagy köszvényes áttétel által, akkor a' tapasztalás szerint a' hólyaghúzók és fekélygerjesztő szerek is czélirányosak: midőn ellenben ideges fájás szegődött a' szélhiidéshez, vagy pedig ez csupa ideges bántalmat képez, a' tűzkúp alkalmazata kipótolhatlan. így az idegek sértésére, az izmok rendtulos feszülésére, vagy az elme kicsapongó gyakorlatára következő szélhiidésekben , a' tú'zkiíp igen a' maga helyén vagyon. Ide tartoznak a' következő kóralakok: a' mor , a' süketség , egyes izmok szélhüdése , sőt a' balygaság (fatuitas) és átalában az ész bántalmai is, ha egyedül az agytehetség tompuitságán alapulnak, 's tb.