Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

72 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. Mert mit ez ős orvos az ülfájásban (ischias) említ, midőn a' bántódott részen kenderkócz vagy tapló meggyújtását ajánlja, bizonyosan nem volt egyéb, mint a' mostani tőzkúpi égetésnek alapköve. Azonban azon sajátságos tűzkúpégetés, melly mai nap divatlik, az ásiai népektől szakadt reánk. Ezek t. i. már a' legrégibb időkben bizonyos főlevelekből (artemisia latifolia) apró kuposzlopokat (pyrainides) készitgettek , 's azokat a' bőrön elégették. Innét jutott a' tőzkúp ösmérete legelőbb az egyiptomiak és Chaldaeusokhoz , kiktől aztán kereskedési közködés által a' Portugálokra , ezekről pedig a' többi európai nemzetekre eláradoít. Es ugyancsak a' Portugálok voltak, kik ezen égetés nemét a' mai nevezettel keresztelték-meg. Ezen népnél t. i. már akkor időben is, mint mostan, 'divatlottak azon összetekergetett dohányhengerek, mellyeket a' spanyolok, 's utánok a' többi nemzetek C i gar r óknak neveznek, és mellyeket ők nyelveken Metschia-, Motsia-, Tűz kúp- vagy m o x á n a k hívnak. Minthogy tehát a' China- és Japániak égető kúpjai ezen tőzkúphoz sokat hasonlottak, emezeket is tőzkúpnak nevezték ; melly nevezet úgy megtetszett aztán a' többi nemzeteknek-is, hogy azt szinte egész Európa elfogadná. Szabad lesz tehát tán azt honni nyelvűnkön is polgárosítanunk. Jóllehet pedig nem sokára a' tőzkúp hire egész Európát elözönlötte; még is a' tudományok és művészetek közös gyászkorúban a' többi gyógyszerekkel osztozott, és Európában szinte egészen feledékenységbe hanyatlott a' tőzkúp alkalmazata. Még lG74-bcn is híjában hirelte Busehof Er má n e dicső szer csudás foganatait; ki minekutána Jávában köszvényes láb•