Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Hetedik füzet

Grossi gyógyhagyományai. GÍ beteg ágynál semmit sem lehet kezdeni, ha bár a' számtalan többnyire nyelvboszontólag alkotott gyakorta nevetséges műszavakban el tudnánk is igazulni , és a' számtalan föl- és alrendbeli fölosztásokat emlékezetünkben tarthatnék is, a' mi alig ha lehetséges. De a' tudomány is keveset nyer ekként, iuert ez nem egymás mellé sorozást, hanem egymásból való származtatást és egymásba kapcsolódó tárgyrendet kíván. Minek az ösmert dolgoknak űj neveket adni, 's ekként az emlékezetet terhelni? A' tanulónak sem hajthat az semmi hasznot, ha bevezettetésénél a' kórtudományba csak a' kórjelekről hall, a' fő dolgokra pedig egyedül utasítatik, nekie a' kór-alakoknak való megkülönböztetésökkel kell foglalatoskodnia, ezeknek okai, folyamat és kimenteleire nézve. A' kór- és boncztudományban, úgy a' belső és külső betegségek orvoslásában már jártas orvosnak azonban hasznos lehet, hogy ezen rendszerben némelly kórtárgyakat más oldalrűl láthatja , némelylyeket más rendbe sorozva találhatja. Igen tanúságosak azonban azon különös tanítások , mellyek az egyes kórcsaládokhoz toldattak egész addig míg csak a' szerző választó és alárendelő vágyától el nem kapatik. Az is igen jeles a' munkában, hogy az úgy nevezett sebészi betegségek a' többi nyavalyák közt nyerének helyet, miáltal az igen szoros és oktalan megválasztása a' sebészségnek az úgy nevezett belső gyógytudománytól elkerűltetik. Minden esetre még is azt lehet vélni, hogy noha az orvos ezen kötetekben is sok hasznost és tudni valót találand, az érdemes szerző még is azokat mielőtt újra ki nem dolgozhatta, rendelte , javítót-