Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Kilencedik füzet

1) A' pesti I. fiók kórházi előadás. 1f>9 lyegére nézve a' lélekzeti takonyhártyák' lobjában, az egyszerű náthától 's köhögéstől a' tiidőlobig sok lépcsőkön átfutva, állott. Közép kifejlődésének jelei átalában ezek voltak: a' beteget néha a' közérzet ( coenaesthesis ) ntegzavarodásának előrementével, néha e' nélkül is több kevesebb ideig (egy esetben három óráig) tartó borzogatás, hidegrázás, lankadság lepte meg orr szárazsággal, — dugulással, nehéz lélekzettel, köhécseléssel , a'hosszú csontokban, derékban hasogató fájdalmakkal, a' szemek' üvegesedésével, nagy szomjjal, és sebes érverésel, a' testnek melengetésére a'hideg hőségbe ment által eleinte száraz , később folyvást tartó izzadással, étvágy hijánnyal 's rendesen székrekedéssel. Különösen : a' lélekzet' nehéz vétele abban állott, hogy a' beteg erősen 's sebesen szítta be a' levegőt, mellyel melle megtelni nem látszott 's oily hangot adott, mint mikor nagyobb fúvó kiürül. A' köhécselés nem volt húzomos, csak egyes vagy néhanyos légkilökésből állott, hanem mélyen hangzott, a' keresztben fájdalmas, mintegy repesztés-érzést gerjesztett azon tájon , melly a' rekesz izomnak megfelel; a' köhögés megszakadván a' mellcsonton föl még kevés ideig fájdalom tartózkodott. Kiköpés, mint az egyszerű köhnél csak a' baj' enyhültével állott elő , 's turhás (materia puriformis) alakot mutatott. A' fájdalgyengébb , akár crősebb kifejtések et illette csak, egymástót elhajlottak , sőt ugyan azon járvány alatt néha formájokat is változtatták, mint a' 14-dik század pestise: a' fekete halál.— De nem csak ezen puszta leírással, hanem a' többféle gyógyítasmód' előadásával , 's a' talán nem nyilvános kórtámasztó okok' fejtegetésével, vélemények' czáfolásával használatosak az illy leírások.