Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Kilencedik füzet

'164 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. leginkább hasbéli bajokat támaszt, mert a' sömör azon bajok' seregébe tartozik, mellyel a' természeti gyógyerő csak annyiban bír; hogy a' test fölületére képes azt lerakni. A' homoeopathia nem képes ezen bajt meggyógyítani, mert annak egy oldalú iránya csak az általános vérrendszer' ingerével járó bajokban fog el minden külső ártalmas behatást , melly meg lévén a' természeti gyógyerő szabadon működhetik ; de a' sömörnél ingert kell adni az egész vérrendszernek, különösen az úgy nevezett hajszál edényeknek- bőrnek, hogy a'gyógyúlás véghez vitessék; de ez nem történhetik, minthogy a szellemféle orvosságnak , 's az elkülönözött, természetnek a' sömörre, mint álképzési (psendo formativus) betegségre , a' homneopatha' keze alatt csak azon visszahatása lehet, hogy azon vér, melly különben a' sömör képzésre fordítatott ; más hová használtatik föl a' testi oeconomiában ; — tehát csak elalélva nyugszik a' betegség, de általa nem gyógyítatik meg. Azon gyógymód mellett, melly egyenesen a' józan okosságon alapúi, a' sömör, mihelyt a' gyógyszerek a' testre hathattak, a' test föIületen szaporodik , 's ugyan azon szerek további vétele mellett apródonként halaványul 's csak igen lassan múlik el. A' hirtelen enyészés jele a' visszahúzódásnak, nem pedig, gyógyulásnak. Lappanghat aztán a' sömör majd több, majd kevesebb , majd semmi bajokat sem okozván több esztendőkig, 's még megjelenhet olly helyeken, a' hol a' beteg testét vizsgálni nem szokta (a' végbél nyíláson viszketéssel; a' szemérem és ezombhajlás között, a' hüvelyben a' háton, faron 's tb); a' kérdezősködésnél tehát a' beteg