Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
Lelek kór-jel tudomány. 147 2) Hogy azon esetekben , hol ezen bűnre valóban egy múlékony őrjultség adott okot, mint főkép a' fiatal lea'nyoknál, kiknek havi tisztulások kifejlődésében elkésett, avagy mentében fölakadt, ezen múlékony lelki bajt vértorlódások okozták. „Ha azonban a' szerző úrnak azon magyarázata, hogy azon esetekben, hol az uteres élet visszatartódik, avagy hol a : visszeres az literes rovássára fölemelkedik, egyszersmind a' lélekben is tűz vagy világosságszomj fejlődik" — ha mondom ezen vélemény alapos volna is, kérdhetnék mégis, miért egyedül, vagy legalabb többnyire a' pelyhedéskifej ledéskor kap ezen tünemény lábra? és miért nem inkább a' később férjfiúi korban , hol mind az aszszonynál mind a' férjfinál a' visszeres rendszer tűi teszen az üteresen *). Mi a' nemet illeti , itt a' szerző úr azon kérdést fejti meg, melly nemből betegszik meg több lelkiképen? melly kérdés elég feleletlenül marad; ellenben tapasztalás által bebizonyodik , hogy a' lélek betegségek a' nemnek bélyegző természetét megtartják. A' mi végre a' lélekbetegségekre való alkalmat illeti , itten az asszonyoknál olly termékeny kiítforrás nyílik, melly a' férjfinál hibázik, t. i. a' nemi élet működéseiben való aránytalanságok, különösen a' terhesség, és gyermekágy. Hetedik fejezet. A' lélek betegségek létalapjának kórhatárzata. Itten rö*) Soha falán nem nagyobb az ösztönfogékonyság, mint a' pelyhedés idejének beköszöntésekor, azért az elbillent beteges vissz- ée uteres arány előhozhatja ezen bajt, holott a 1 később korban az ösztönfogékonyság már eltompulván a' vérrendszernek ugyanazon állapofja nem képes azt előhozni- B—l.