Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

Lelek kór-jel tudomány. 145 gendőlcg nem intbethiaz olvasót, annál inkább, mivel a' szerző xír a' szívnek lélekre hatását nyilván tál becsüli. Ámbár távolabb okfürkészeti viszonyban a' lelki gyógytudományra nézve igen fontos legyen is a' szerzőnek ebbeli nézetei, mi mégis azt gondol« juk, hogy ezen rendszernek egyenes 's közvetlen lelki viszonyárúi szó soha sem lehet, hanem csak mindig közvetettről általában , melly az érintett rendszer anyagi és rokonszenves befolyása által divatozik az agy- és idegrendszerre. Ugyan ezt állíthatni a' mell- és altesti üregek egyebb életművei tapasztalt más rendetlen tüneményeiről is, mellyek itt hasonlóan körül tekintve vannak előadva. Igen ér« dekesek a' nemi életművek lélekre ható viszonyai, főkép a' vallásos bűkórra és az ölvágy (Mordlust) kitöréseire nézve. Itten továbbad még a' bőr, a' szőrök betegségei, a' köszvény, a'láz, főkép a' váltóláz (az idegláz még nevezetesebb. VAdó) a' közönséges gyöngélkcdés, sebzések, fekélyek, a* csontváz alkotásábani főkép a' kaponyán tapasztalt rendetlenségek, a' talókák koponyájának körülményes leírásával együtt, mint olly rendetlenségek vannak fölhordvá, mellyek a' lélekbetegségekkel sokféle okbclí Öszvefüggésben állanak. Általában ezen fejezet igen gazdag, (a' 157. 1. — 282-ig) és a' legnevezetesebb tapasztalások dázs mennyiségével van fölkészítve, mellyek magok is elegendők a' munkának azon érdemet adni, melly azt, ki csak komolyan akar a' lelki gyógytndományban munkálódni, keríilhetetlenné teszi. Azon különös hasznúi szolgál az olvasónak, hogy itten a' legnevezetesebb tapasztalásokat röviden együvevonva találja, mellyeket sok más könyvekből csak nagy bajjal és idővesztéssel keresgethetne ki.