Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

126 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. ja'k, és ha ezek mivoltokra nézve más hasonló bajoktól eltérnek, ugyanezt olly gyuladásokról annál inkább állíthatni, mellyek más belső okokkal koczczannak öszve, avagy nedvelfajuláson alapulnak. Ezen kórsereg a' fontosabb ízbajoknak jó részét magában foglalja , és az ízülések sokféle ál-alakulásainak (metamorphosis) kútforrása. Az ízlob minden esetben annál terhesebb, minél nagyobb az őtet ápoló és nekie alapul szolgáló inger. A' görvély, köszvény, bujasenyv , kosz, higanyzabálás, és a' czéllal ellenkező közélet a' higany használat alatt nem ritkán az ízlobnak legborzasztóbb következeteit hozzák létre. A' lobüző gyógymód itten tökéletes gyógyulást ritkán idéz elé, és az utóbajoktúl csak kévéssé védelmez, mivel a' gyuladás vegyült természetű. A' tökéletes gyógyulás főkép a' különtermészetű alapbaj kiirtásától függ, és okszeres orvost (medicus rationalis) kíván a' szónak egész értelmében. A' mi az utóbajok főalakait illeti, ezeket főkép az önkénytes ficzamodás, a fehér daganat, és a' csontszu teszik. Sokkal ritkább az ízvizeny, egy még igen kétes betegség. Ezen utóbetegségek , mivel a' vegyült természetű izlobok nem csak hogy kévéssé hajlandók a' szétoszlódásra , sőt inkább különféle álképeletek előhozására igen készek , igen szaporán fordulnak elő ; és nem ritkán , midőn mindenek a' legjobban menni látszanak, az ellenség lesben áll, és egész álnoksággal kitör, gyakorta épen akkor, midőn már a' bajt meggyőzni gondoltuk. — Az önkénytes ficzamodás (luxatio spon. tanea) ugyan minden foglalványt meglephet, leginkább azonban mégis ollyaknál fordul elő, mellyek alkatásoknál fogva ezen kórvégződést leginkább