Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
f 3) Vegyes közlések kivonatokben. 121 nak tisztább alakai, és mindketten a' legszorosabb vigyázatot kívánják minden viszonyra nézve, ha hogy a' szarvas hibáktúl őrizkedni akarunk. A' tiszta , és vegyült ízlob közt eszközlendő megkülönböztetés csekélyellésének (Geringschätzung) kell tulajdonítanunk ezen rendbeli bajok szerencsétlen orvoslásának nagyobb részét, valamint a' számos idült ízületbeli betegségeket is , mivel a' közönséges lobüző gyógymód magában nem elegendő ezen bajok elhárítására. Igen hibáznék t. i. az orvos, ha hogy a' legkitündöklőbb kórjelek' elhallgattatása után az ízszenvet (Gelenkleiden) örökre és gyökeresen kiirtva lenni gondolná: a' betvegy (dyskrasia) ínég nincs legyőzve és a' legmakacsabb természetű utóbajt hozhatja elő. Számos nyomorékság (Verkrüppelang) elmellőztethetett volna, ha a' színre csekélynek vélt eredeti baj szorosabban raéltányoltatik, és számtalanszor nem kellett volna a' csonkolásra-még csak gondolni is , ha az íziilésnek zúzatása és öszvetörődése az izgató bedörgölések helyett hideg vízzel orvosoltatik, vagy épen minden gyógyszer nélkül hagyatik. Az ízületek alkatása és munkás működése azonban nem csak oka a'gyakrabban előforduló megbetegedésnek , hanem a' gyógyítás terhes voltának is. Ezeken kívül a' foglalványok egész a' pelyhedés (pubertás) utánig szüntelen kifejlődésben vannak, és az egész eddig divatló nedvtorlódás miatt annál inkább hajlandók a' gyulasztó izgásokra, és beteges hegedékenységre, minél szükségesebb a' nedv-, odatolongás az ízíilés különböző részeinek végképeni megerősödésük teljesedésére. Az izülésekben a' kifejlődési ipar pelyhedéskor éri el virágzási idejét, míg végre a' férjíiiíi kornak érettebb éveiben az