Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
108 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. niákötoyfestvényl (tinct. opíi crocata) ecset segedelmével napjában háromszor kenette be, és már öt hét múlva nem csak azt lehetett tapasztalni, hogy a' pöfetegek tovább nem nőnek , hanem azt is, és pedig még inkább, hogy fogynak, a' mit ezen bujálkodó testnk öszvezsugorodásábul lehetett következtetni. A' szernek két hónapi használata után a' pöfetegek táplálkozása olly igen korlátok közé szorítatott, hogy azok apró, fonnyadt, száraz iszákokhoz látszanának hasonlani , és csipesz segedelmével könnyen minden fájdalom nélkül leszakítathatnáiiak. Az említett szernek foganata a' fölhozott bajokban víbatlanűl abban látszik lenni, hogy ezen élődi növedékek bujálkodó táplálkozását bódar erejével elcsüggeszti. — A' szaglás érzéke majd egészen kialudt , váljon a' dárdanyvajtúl-e vagy a' mákonytül a' szerző nem meri elitélni. Több elévült, a' takonyhártyának föllazulásával járó dugnáthák megorvoslása diszlett azonban Diirrnek, miután számtalan más szerek hasztalanul alkalmaztattak volna , a* dárdanyvajnak fölecsetelesére. Ezen szer azonban csak minden harmad nap az az csak akkor alkalmaztathatik, midőn a' takonyhártyának fölpárlása , daganata és gyuladása már engedték. — A' megvénült több esztendős dugnátha következeteííl rendszerint a' szagérzék elvesz , és Diirr csakugyan nem ösmér esetet, mellyben a' szerencsésen megorvosiott dugnátha után, a' szaglás ismét visszatért volna. Valóban a' nagyobb részt elveszett szagérzéknek okát a' betegesen föllazult, egészen elfajult orrtakonyhártyában, 's ennek a' takony elválasztására szolgáló mirigyeiben kereshetjük , mellyek egésséges állapotban azon enyhe nyirkos taknyot választják el, melly a' szag-