Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

158 11. Lileraturá. A' borszéki ásványos forrás a' CSIKi szék^ ben fakad, Gyergyó' romános völgyében, Zárhegy* és Ditró' környékén, közel a' moldva határhoz. Ismeretessé az Mária Theresia királyné korában lett; ujabb leirói Béltekiés Pataki. Azóta évenként szaporodnak vendégei ; valamint a' viznek szerteküldése is ugy, hogy 1824ben moldva és magyar országba 135,000 korsó vitetnék. Ezen ásványos víznek ize kellemesen savanyu; mérséke 8° R., melly forró nyári napokban is csak keveset változik. Azon chemiai vizsgálat szerint, melly alá ezen vizet 1822ben a' bécsi orvosi kar vetette , uralkodó részek benne: szénsavas szikag (IS,80 sz. 1 ftban), szénsavas keserag (12,52 sz.); ezeken kivül szénsavas mészag 5,26 sz., 's egy kis szénsavas vasag, kén- és sósavas szikag, kövecs és agyagföld is vagyon benne. Szénsavas légben nem csak felette gazdag e' forrás (56,27 O új.) , hanem az olly szorosan kapcsoltatott hozzája, hogy még 50 foknyi hév mellett is csak lassanként menik-ki belőle. Vegyviszonyainál fogva ezen víz a' földes-égvények sorába tartozik. Használtatik ezen forrás italul, az emésztést - élesztőleg, oldozólag, has és hudhajtókép munkálkodik; a' méhrendszerre különszer gyanánt hat, élesztőleg, erősitőleg. Vagyon egy más hasonló forrás még, melly külsőleg, egy alkalmatos fürdőházban, használtank. Tapasztalás szerint a'borszéki víz pangások, keményedések, bélcső'gyengesége és nyálkássága, hudeszközök' bajai és havadzas' hibái ellen nagy gyógyerőt bir. Az alsóváczai hév viz ZARÁND vármegyében Kőrösbányától és Halmágytól két órányira fakad ki egy nagy síkban, vas- és rézneműekkel gazdag hegyek' alján. Ezen forrásoknak erős kénes