Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

104 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. tatnak. Hol tehát a' vörhenykórban a' külbőrön semmi küteg sem látszik , a' láz és tüzesség nem nagy , de a' lelki tehetségek elnyomva vannak, ott a' zuhanó fiirdő a' maga helyén van. A' hideg zuhanó fürdő, ugy mond Meissner (1. Kinderkrankheiden 2. Th. 455. 1.) hol már szélhüdésnek jelei mutatkoznak, nem czélirányos többé. En az ellenkezőről vagyok meggyőződve. A' hideg zuhanó fürdő mint leghatalmasabb ösztön munkálkodik. Hol tehát ettől félünk , ott annak el kell mellőztetni. A' mi az annyi practicus orvosoktűi megdicsért hánytatókat illeti a' vörhenykórban, felölök a' következendőkre figyeljünk: az inagátul értetik, hogy ott, hol csorvas állapot, gyomorduzgás (turgescentia gastrica) van jelen, ott a' hánytatóval halaszkodni nem lehet. Ezen eseten kivül a' hánytatok csak igen ritkán ajánltathatnak , és az is csak a' betegség kezdetével, midőn még az életművek izgása és gyuladása nem tapasztaltatik, ekkor azok mint idegébresztő , izgató, az el- és kiválasztásokat elősegítő , az életerőnek más irányzatot adó szerek munkálkodnak. Igaz ugyan , hogy a' természet a' lázas ragályok fölvétele után, hogy a' magának rést nyitó betegség zajlását elhárítsa, önkényleg hányást támaszt, hogy a' gyomorban tartózkodó, többé szükségtelen anyagokat kiürítse, és hogy egyszersmind a'nemesebb életmüveket megrázván azokat nagyobb munkásságra ébressze: az orvosnak még is mind a' mellett is a' közleg ösmert vomitus vomitu sanandus alap szerint nincsen elegendő oka, ott hol hányinger sőt valósággal hányás is mutatkozik, hánytatót adni. Az önkénytes és művészileg ébresztett hányás közt nagy különbség vagyon. A' hányinger a' gyo-