Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)
1833. Első füzet
72 II. Literattirn. tó. A'tapasztalás mutatta, hogy ezen kórtünetek* szd« ma és nagysága azóta megfogyott, mióta a' higany tartózkodóbban használtatik. Miqd azon betegek , kik következetes hujascnyvben szenvedvén , általam szemléltettek , egy vagy több higanyorvosláson men-» tek keresztül ; 's nevezetes , hogy a' bevett higany' mennyisége 's a' kórtűnetek' nagysága egymásnak megfeleltek. Azok , kik csontdaganatokban , és csont-? fájdalmakban szenvedtek; a' higanyt nagy adagokban yelték-fel, 's leginkább bedörgölés' formájában. Kiknek bajok bőrzuzmó (Flechte), nyelv-, íny vitorla -, mandula - , torokfekélyek , genyedő pörsenetek és fájdalmak: azok a' rágó higanyt és higanyos dörgőléseket nagy mennyiségben használták." Továbbá a' bujasenyveseknél olly gyakran beköszöntő mell-, szív- és béllobok 's a' néha mutatkozó kopaszság és őrültség is a' higanynak tulajdoníttatnak. Desruclles úr ezen. szert próbául adta állatoknak is , 's ebbeli tapasztalásai tökéletesen megerősítek vélekedését; nevezetesen pedig egy ebnek hozza-fel történetét, mellynél a' higanyos bedörgölések' következésében, életben és halálban oljy jelenségek tüntek-fel, mellyek az ő Ítélete szerint a' bujasenyyesekhez tökéletesen hasonlók , ügy mint: a' fogak' ingása és csupaszsága , a' foghús' érzékenysége, fájása , a' száj és ínyvitorla' belső színén zsebrék (aphthae) , a' torok' veressége, veres-fekete foltok a'gyomor' és belek' takonyhártyáján , vertelj a' nyálmirígyekben és nagy hasinirígyben , a' csontvelő' folyósági,, a' szív' lazsága (laxítas), az agynak véreres telisége. Ezek után bőven előadja a' szerző abbeli véleményét , hogy a' bujasenyv lobos tüneményekből áll; hogy — ámbár a' betegség elragad — még is fo-