Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

1) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. <> Az, ezen kóralakban igen csalfa és álnok érverésre nem sokat hajtottunk, más biztosabb tüneményekben nagyobb bizodalmunkat helyezvén; amazok t. i. majd tellyesek, majd erősek, majd kemények, majd szökdelők lévén, vértellyet sót gyuladást színlettek könnyen, de a' mellyek a' gyomornak fölfordultával az epe kiöntetvén, lágyabbak lőnek, a' természeteshöz inkább közeledének. Gyógyszertárunknak szekrényét azonban csak keskenyre szabtuk , nem ugyan szükség és takarékos fukarságbul , hanem mivel a' számtalan orvoságoknak nagy asztagában nem gyönyörködünk, és mivel inint eddig , ágy ez után is törött szokásunk leend , a' gyógyszereknek díszalakait azoknak átengedni, kiknek az uracsnék (matróna) finnyás ínyöket simogatni, vagy azokat drága szerekkel tett fényűzésekben e részről is támogatni vaskötelességük hozza magával. Rendint sós börpentetet (potiuncula salina) rendelőnk, később pedig, ha az epe fölfelé puff'aszkodott, hánytatót a' legnagyobb haszonnal: a' hányás megtörténvén a' firiss tiszta víznél egyebet nem adánk betegeinknek, jól tudván , hogy a' hányás által a' testben okozott zavarokat idő és enyhe álom által sokkal könnyebben le lehet csillapítani, mint akár melly más bódító szerrel (narcotieum). A* testben végre minden lecsendesedvén, vagy a' fölebb érintett hörpöletet, vagy pedig, hol turhás volt inkább a' hányás mint epés, tiszta vízből, szalamiasóbul és málnaszörpből álló ígyógyszert rendelőnk inkább. Nagyobb fokra fejlődött süly (scorbutus gravior). Egy almozni ganéjban szokott 19 esztendős utálatos kóborlány e hónap 11-kén adaték ál3 *