Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

1) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. <> Az, ezen kóralakban igen csalfa és álnok érve­résre nem sokat hajtottunk, más biztosabb tünemé­nyekben nagyobb bizodalmunkat helyezvén; ama­zok t. i. majd tellyesek, majd erősek, majd kemé­nyek, majd szökdelők lévén, vértellyet sót gyuladást színlettek könnyen, de a' mellyek a' gyomornak fölfordultával az epe kiöntetvén, lágyabbak lőnek, a' természeteshöz inkább közeledének. Gyógyszertárunknak szekrényét azonban csak keskenyre szabtuk , nem ugyan szükség és takarékos fukarságbul , hanem mivel a' számtalan orvoságok­nak nagy asztagában nem gyönyörködünk, és mivel inint eddig , ágy ez után is törött szokásunk leend , a' gyógyszereknek díszalakait azoknak átengedni, kiknek az uracsnék (matróna) finnyás ínyöket simo­gatni, vagy azokat drága szerekkel tett fényűzések­ben e részről is támogatni vaskötelességük hozza magával. Rendint sós börpentetet (potiuncula salina) ren­delőnk, később pedig, ha az epe fölfelé puff'aszkodott, hánytatót a' legnagyobb haszonnal: a' hányás meg­történvén a' firiss tiszta víznél egyebet nem adánk betegeinknek, jól tudván , hogy a' hányás által a' testben okozott zavarokat idő és enyhe álom által sokkal könnyebben le lehet csillapítani, mint akár melly más bódító szerrel (narcotieum). A* testben végre minden lecsendesedvén, vagy a' fölebb érintett hörpöletet, vagy pedig, hol turhás volt inkább a' hányás mint epés, tiszta vízből, szalamiasóbul és málnaszörpből álló ígyógyszert rendelőnk inkább. Nagyobb fokra fejlődött süly (scor­butus gravior). Egy almozni ganéjban szokott 19 esz­tendős utálatos kóborlány e hónap 11-kén adaték ál­3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom