Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

2f> I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. azon oksúlynál fogva nem sokat tartottunk, mivel tőle semmi sikeres foganatot nem láttunk következ­ni, süt inkább valamicskével nagyobb mennyiség­ben adva, az általa okozott hasmenések miatt az u'idv­hozó másként bizonnyal bekövetkezendő bírálatokat föltartatni tapasztaltuk. Ezen lágy és igen egyszerű gyógymódot annak idejében követvén, kikeheltető orvoságokra (expe­ctorantia) ritkán vagy soha sem volt szükségünk , mi­vel ugyan azon szerek, -mellyek a' feszült rostokat fodrossá teszik, az öszvezsugorodott edényeket föl­oldozzák, egyszersmind a'leghasználatosabb kikehel­tető gyógyszerek szoktak lenni. A' láz pedig mármár csüggedvén vagy el is tűnvén, midőn talán még az igen siirű tapadékony turhátul nagy lélegzeti elnyo­módás volt jelen, az aranyos kénnek (sulfur aura­tum) és a' méltatlanul feledékenységbe ment, az illy esetben pedig a' legkitündöklőbb foganatú mo­satlan izzasztó dárdanynak (stibium diaphoreticum non ablutum) igen piczi adagai czélunkhoz vezet­tek.— Azonban még is, ámbár csak ritkábban, olly esetek is jöttek közbe, mellyekben ezen egy­szerű gyógybánásunk nem volt elegendő, főkép a' már éltesebb betegségben, vagy pedig, hol vagy a* beteg , vagy a' segedelem részéről olly hibák történ­tek már, mellyek többé a* művészet minden iparai­nak ellent állottak. Láttunk ezeken kívül olly eseteket is, mel­lyekben, ámbár a' betegek semmi mellelfogódásrul, szorongásrul és köhögésről nem panaszkodtak is, a' tüdőlob mind ezen enyhe körülmények közt is ál­nokul lappongott. lllyenkor nehez volt ugyan a' kór­határzat, mellyet még is más körülményekből t. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom