Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)
1833. Első füzet
1) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. <> gyednapos hideglelések is engedének egyedül a' kesernyés szereknek könnyen. A' hónapnak közepén számos mindkét nembeli egymik tiidőlobosokká lettek, a' fájdalom nagy vidékre terjedt, a' láz bennök szer fölött dülöngött; melly bántalmak ellen nagy és több érmetszések kívántattak , valamint más szoros értelemben vett lobellenes szerek is , ügy látszik , hogy a' napjában hatszor nyolczszor föllshelíétt lágyítú szerekből kifejlődött langyos párák a' többi szerek közt kitűnő foganatüak voltak. A' számos betegek közül többen csorvás és epés tünemények fejlődtek ki, kiknél a' magátul megindult, vagy enyhe szerek által sürgetett hasmenés a' legjobb foganaté volt; a' hányás ellenben kárt okozott , ha csak később a' láz csendesedésekor nem 1ndítaték meg. Ámbár ezen gyógymód által a' betegségüknek első kezdetekkor hozott betegek mindannyian megszabadhattak légyen : Prifert Antal 23 esztendős erős természetű ifirí azonban még is meghalt, mert betegségének 11-dik napján szállítaték hozzánk, három nap mülva pedig nyavalyájának tehát 14-dik napján meghalt. A' hozzánk későn szállított ifiü már ekkor fáradságosan lehellett, sáppadt arcza öszve volt esve, nyelve száraz, zsibbadó csak nem bénult, érverése kemény, tellyes és erős lévén; miért is a' betegből azonnal 16 latnyira való vért eresztettünk, belsőkép salétromos egyveleget rendeltünk. 12-ben a' kórtűnetek semmit sem tágülván, másodszor nyitánk eret, és ugyanazon orvoságot folytatók, de ismét minden süker nélkül. 13-an a' lehelés munkás és szer fölött fáradságos (laboriosa) az